Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

Az egyház készpénzszerzési törekvésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy noha a 1221. évi Aranybulla, majd az ún. Beregi eskü szigorúan tiltja a dézsmának készpénzben való lerovását, az egyház áthidaló megoldásképpen — pénzért bocsátja bérbe cultellusait, a tizedkerületeket. (1295-ben például Kuncz ispán budai polgár „konzorciumot” létesít a veszprémi püspökség budai dézsma- kerületének, egész Buda környékének tizedbérletére, s a veszprémi püspököt évi száznegyven márka ezüsttel elégíti ki. így aztán a tizedbérlő, aki egyben borkereskedő is, terményt dézsmált, de a bérlőtől az egyház mégis készpénzhez jutott.)

Néhány adatunk jellemzően világít rá arra, hogy pénzgazdálkodásunk kezdeti időszakában Esztergom, nyers és feldolgozott nemesfém dolgában, az ország leggazdagabb központja volt.

1205-ben Aragóniái Konstancia, Imre király özvegye — ki utóbb IE Frigyes német-római császár felesége lett —, külföldre való távozása előtt, arany- és ezüstművű kincseit az esztergomi keresztesek őrizetére bízta. A királyné műkincseinek értékét hetvenezer márkára becsülték. De nem volt csekély magának a XIII. századig monopolhelyzetet élvező esztergomi pénzverőháznak a nemesfémkészlete sem.

1240-ben IV. Béla király az esztergomi pénzverő kamara („camera apud Strigonium”) készletéből évi száz márka ezüst fizetésére kötelezi magát a cisztercita rendnek. Arra, hogy az esztergomi polgárvárosokban a latinusok milyen sok nemesfémet halmoztak fel, Rogerius mester tatárjárásról szóló Siralmas éneke is utal: „...aurum et argentum ad terram foderunt” (. . . aranyukat és ezüstjüket a földbe rejtették).

Az ekkor elrejtett értékek egyik-másik szegényesebb leletcsoportja Rogerius hitelét erősítve — az utóbbi félszázadban Esztergomban felszínre is került. A város nemesfémállagát növelte azoknak a börzsönyi ezüst- és rézbányáknak a hozama is, amelyek már a XIII—XIV. század fordulóján érseki tulajdonban voltak, s amelyeket Csák Máté támadása időlegesen megbénított.

Az esztergomi pénzverőház készletével kapcsolatban Király Ferenc numizmatikai munkája felveti a kérdést: vajon az 1162-ben elrejtett, több ezer darabból álló ún. „Graner Fund” nem az esztergomi pénzverőház készletéhez tartozott-e? Szerintem valószínűtlen az, hogy a XII. századi Magyarországon a magyar pénzverés nyersanyagaként külföldi ezüstpénzt tároltak volna, hiszen a mi országunk éppenséggel nemesfém-exportőr volt.

1 14