Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

37. Középkori pénzváltó mérleg Esztergom területéről

lombard-velencei eredetű latinusoknak, akik mind Esztergomban, mind Kelet-Európa más városaiban a magyarországi márkasúly etalonját, a troyes-i márkasúlyt honosították meg.*

Pénzgazdálkodásunk megszilárdításának — a latinusokon kívül részesei voltak a IE Géza idején, 1160 körül Magyarországra mégpedig Esztergom-Szentkirályra és Buda-Felhévízre — telepített keresztes lovagok is. Ok mint ezt Domanovszky Sándor igazolta — nem csupán katonáskodással, betegek gyógyításával, de korai pénzügyietekkel s elsősorban a királynét illető vámharminca- dok behajtásával is foglalkoztak. Évi taksájukat 1292-ig, Akkon elestéig, a rend Akkonban, majd Rhodoszban székelő nagymesterének pénzben rótták le. (A keresztes lovagok első rendházainak helyrajzát érdemes lenne egyszer egybevetni a latinusok korai települési helyeivel. Nagyjából a korai magyar városfejlődés és kereskedelem egyező gócait kapnánk meg. Mind a keresztes lovagok, mind a latinusok kereskedelmi centrumainkba települnek — Esztergomba, a tatárjárás előtti Budára, Székesfehérvárra, Győrbe, Zágrábba, Sopronba, Egerbe, Pécsre, Nagyváradra. Vagy megfordítva: azok a korai városaink izmosodnak XII -XIII. századi kereskedelmünk gócpontjává, amelyekben latinusok és keresztes lovagok is megjelennek.)

De nemcsak a keresztes lovagok, hanem maga a magyarországi egyház is készpénzben teljesíti a Vatikánt illető évi taksát.

* 1 magyar márka: 24,5 dekagramm

113