Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

Jól példázza ezt Kovácsinak, a hajdani pénzverők és ötvösök falujának sorsa is. Mielőtt ezzel megismerkednénk, Esztergom egyik legfontosabb korai kézműiparát, a pénzverést és ötvösséget mutatom be. Általa remélhetőleg nemcsak egy régi búvárkodásom menetébe pillanthat be az olvasó, hanem a város anyagi műveltségének történetébe is.

PÉNZVERŐK ÉS ÖTVÖSÖK A ROMÁN KORI ESZTERGOMBAN

Az esztergomi Eőszékesegyházi Kincstár középkori ötvösművészetünk számos remekét őrzi. Ezeknek az — európai rangú — ötvösműveknek azonban alig egy-két darabjáról gyanítjuk azt, hogy Esztergomban vagy egyáltalán Magyarországon készült.

Mégis - jó néhány műtárgy technikai és stílusjegye, okleveles adatok, ásatási leletek alapján — úgy találjuk: a korai magyar ötvösségnek egyik, messzire kisugárzó központja volt ez a város. Az írott és a régészeti emlékanyag egyaránt arra bátorít, hogy Esztergomot román kori ötvösművészetünk központjának tartsuk, hiszen ez a város volt román kori építészetünk, zenénk, himnológiánk, könyvíró művészetünk országos mintaképe.

Adataink és meggondolásaink talán a jövendő kutatást abba az irányba terelhetik, hogy román kori ötvösségünknek s egész korai fémművességünknek ma még meg nem határozott egyes emlékeit, tárgycsoportjait Esztergom korai fémművességével hozzák kapcsolatba.

A város a X. század második felétől a tatárjárásig az ország fővárosa, Magyarország pedig a XI -XIV. századi Európának egyik legnagyobb nemesfémet bányászó és nemesfémet exportáló állama volt.

Ez a két tény — nemesfémet bányászó, illetve nemesfémet exportáló ország, s annak középkori fővárosa - egymaga elegendő ahhoz, hogy a román kori Esztergomban a magyarországi nemesfémfeldolgozásnak, az éremverésnek, ötvösségnek központját keressük.

Az ország középkori nemesfém-gazdagságáról számos egykorú, hitelt érdemlő adatunk van. Arab forrásokkal egyezően az orosz évkönyvek is említik, hogy ez a nemesfémben gazdag ország — amelynek fémbányászata még a római korra nyúlik vissza — már a X. században ezüstöt exportál Oroszországba. A XIII—XIV.

111