Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
A települések halmazából, a várost körülvevő királyi szolgálónépek szórt — mezőgazdasági és iparos kézművesek — településeinek egy helyre koncentrálódásából alakult ki a város. Tekintsük át — futó szemlében — az Esztergomot körülövező királyi szolgáltató népi telepeket! Kovácsiról, a királyi pénzverők s ötvösök falujáról később - mintegy mustraképpen — részletesebben szólunk. Ám volt a környéken egy másik a vasverésre, vasművességre utaló — település is: Kovácsi-hegy és Kovács-hegyalja, Bajna határában. Királyi vadásznépek, ebgondozók faluja volt Peszér, Esztergom- Kovácsi szomszédos faluja. Szakácsi, a királyi szakácsok telepe 1297 előtt esztergomi várföld Bars megye déli részén, a bal parton helyezkedett el. A VIII. században Dorogot királynéi szakácsnépek lakták. Királyi udvarnokok éltek közelebbi foglalkozásuk megjelölése nélkül az esztergomi polgárváros egy részében. 1138—70 között Epöl határában szintén találkozunk egy Vdvornic nevű udvarnoki foglalkozásra utaló — helynévvel. Teszér — magyarul: ács — ugyancsak szolgálónép telephelyére utaló helynév. Teszérkút névalakban 1244-ben Bajon — azóta eltűnt falu közelében említik. (Bajon és Teszérkút Esztergom és Dorog között helyezkedett el, a síkságon.) Noha okiratos igazolása nincs, Nyerges helyneve királyi nyeregkészítők* telepére utal. Csol- nok — a királyi csolnakosok faluja — mint helynév a korai dunai hajózással kapcsolatos. (Egy 1276. évi oklevélből tudjuk, hogy a királyi udvar csónakosai Esztergom és Buda között teljesítenek szolgálatot, de bizonyos az is, hogy az Esztergom határában a XII. század második fele óta otthonos keresztes lovagok, akiknek kettős, iker főkolostora Esztergom-Szentkirályon s Buda-Felhévízen állt, rendszeres hajóforgalmat tartottak fenn Esztergom és Buda között.) 1249-ben Nyír a mai Esztergomtábor környékén — királynéi tárnokok és pohárnokok földje. Ha hitelt adhatunk a XIV. századi leírású Pozsonyi Krónikának, az Esztergom déli határában, Bajon falunál állt Szent Lázárkolostor keresztesei ellenőrzői voltak „Szent Lázár szegényeinek”: a hajdani énekmondóknak, regösöknek. Az említett települések a XIV. századra beolvadtak a városba. * Azt, hogy nyeregkészítők is akadtak a királyi szolgálónépek közt, az bizonyítja: 1272-ben ők lakták a Győr megyei Ásványt.
