Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
góthstylű oszlopsorra (öt-öt oszlop) esett, melyek az egész bazilikát 3 (1 fő és két mellékhajóra osztották. A balra eső mellékhajótól JV ajtó a Kanizsai János érsek által emelt kápolnába [a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt kápolnába] vezetett, melynek sekrestyéje is volt. A bazilika északi oldalánál folytatólag fekvő 0 négyszögű helyiség (előtte a sekrestyével) szintén kápolna lehetett, vagy kincstartó czélokat szolgált. Emeletes volt: a földszinti helyiség összes boltíveit a középen álló oszlop tartotta. Kis, folyosószerű szűk lépcső vezetett fel az emeletre, amelyen Vitéz János nagyszerű érsek híres könyvtára volt elhelyezve. Később a várparancsnokok a lerombolt emelet helyett földet hordattak a földszint boltozata fölé, hogy azt lehetőleg bombamentessé tegyék. Abrakot és egyéb élelmiszereket tartottak benne. Ezen épülettől folytatólag a szentély irányában állott P a tanácskozó terem; a szentély két oldalán — a bazilika háta mögött két márványból készült ékes torony QQ emelkedett. A két mellékhajó végén RV szintén kápolnaszerű helyiségek láthatók. E helyiségek felől mindkét oldalról három lépcső vezetett a középső, vagyis főhajóba, innét pedig 5 lépcső az emelt fekvésű A szentélybe, amely hatszög alakban végződött. A középhajónak ezen S és T között fekvő része volt valószínűleg az eredeti ősi bazilika, míg a többi rész későbbi időben lett hozzá toldva. A jobbra eső mellékhajóban — U betű — a bazilika déli főfalában elhelyezett 6 kanonoki stallumot jelzi; 1823-ban a bazilika végső romjainak eltakarításakor akadtak rá az Úr szt. testének kápolnájára, melyet X betű jelez. Demeter érsek alapította 1385-ben. £ szintén ilyen kápolnaszerű helyiség lehetett. Barkóczy érseksége idejében Görgey Márton kanonok kálvária építésére használta föl a bazilika szentélyének egy részét. Az eltakarított romok helyén kőkeresztet állíttatott fel a Bold. Szűz és Szt. Magdolna szobrával. A káptalan 1822-ben e szobrokat a Szt. Tamás-hegyre helyezte át, hol maiglan láthatók.” A mai Bazilikától északra eső térségben — máig látható felszíni épületromok tömege jelzi nemcsak a régi érseki kastély s a megsemmisített Szent István vértanú temploma állt. A XII. század derekáig az érsek s a kanonokok közös födél alatt laktak. Későbbi ásatások során nyilván napfényre kerül a nagyprépost háza, sőt azoknak a házaknak a maradványai is, amelyeket 1249—1256 közt az idehúzódott esztergomi polgárok építettek maguknak. 106
