Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

27

karjait, oly édes melancholiával tárja elénk. Nyíló mosoly]yal tekint, bűbájos ábránd, isteni boldogság dereng arczán. Keble csaknem átlátszó, mintegy látjuk keble fohászát, szive dobbanását; már is a mienk, ölelésre tárja ki karjait.

VIII. Ami a nyitott ajkat illeti, ez otthonos és tökéletesen jogosidt a művészetben. Láttam egy Murillo madonna arczán is nyitott ajkat, mely a döb- benés ámulatának jelvénye. Raphael „El Spasmo“ képén több alak nyitott ajakkal van ábrázolva, hallani véljük a vezető' katonának vezényszavát, nógatásait. Lessing is mondja, „hogy az igazság szükséges a léleknek: zsarnokság azt elvonni az embertől a művészetben. De ne menjen az igazság a karikatúráig.“ Ezen kívánalomnak elég van téve. „Egyedül az gyümölcsöző a művészetben, ami a képzelemnek szabad tért enged; mentül többet látunk, annál többet kell hozzá gondolnunk, s ezen arányban többet látunk is. Midőn Laokont sóhajtani látjuk, a képzelem hallja kétségbeejtő lármáját is.“ stb. Pázmány szobra bőven fejezi ki a szónoklatot, a beszéd tényében kifejezi egy magyar jezsuitának szónoklatát.

Ezek után nem kételkedünk a szobrot Michelangelo Mózeséhez hasonlítani, ami a helyzet hűségét, a formák, mint eszközök czélravezetőségét illeti; mert hiszen egyebekben külömbözik tőle. Mózes jogosult haragban szólal meg a zenebonás zsidó nép előtt, melyet komoran lenéz, korhol, Pázmány pedig a Krisztus egyházába visszaszerzett néphez atyai szeretette] beszél. Amazon a vezér uralma tükröződik, itt a bölcsész és lángész nyugodt kifejezése. Amaz büntetést hirdet a zendülőknek, ez jutalmat ad az állandóságnak. Mózes ülve van előállítva, Pázmány állva szónokol stb; de mindezek csekély eltérések. Hasonlóvá teszi a művészeti tökély; az eszközök egyszerűsége, a helyzetet magyarázó indulatok. Az látta a haragvó Istent, ez látta Isten boszuló