Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

24

nak. A könyv nyilt lapjain I. H. S. betűk sugár- özönben, és Omnia ad majoréin Dei glóriám (Mindent Isten dicsőségére) jelszava, nagy betűkkel vannak kivésve.

Ugyanezen kiviteli szorgalom és tökély jelentkezik a szobor-alkotmány minden részében, még a körzet apró tárgyain is, úgy bogy meglátszik, miszerint a művész teste lelke minden odaadásával dolgozott fölvett tárgyán, a megbizásnak teljesen akart megfelelni, s a várakozást minden tekintetben kielégíteni. De nem csak vésőjének rendszeres, értelmes vezetése által nyerte meg tetszésünket, lia- nem az inspiratio által (művészi nem bittani értelemben veszszük) mely a szobor alkotásában vezérelte.

Állása, mozgása természetes, a helyzetből ki- szökellő pathos, (legkisebb túlzás nélkül) egészen öntudatlan rajta és egyszerű, s ép azért hatása nagyszerű. A vonalok rhytlimusa nemes és jőltevő a szemnek. Mintázata oly tökéletes, hogy a legélesebb kritikus sem vehet észre hibát, taglejtésének természetessége, könnyűsége által elragad mindenkit. Mintha Ghibertitől tanulta volna a modellirozást. Állásában nincs semmi kényszer, mesterkóltség, vagy nehézség; hanem a természetesség leghívebb utánzása. Ezen forma-érzék által is a legjelesb művészek sorába illik. Testmozgásának nyelvezete oly világos, hogy nincs szüksége a szobornak fejre, mert enélkül is mindenki tudná, hogy mit akar kifejezni.

Ámde van feje, melyen csakugyan beszélnek az izmok, látnak a szemek, szól az egész arcz, nem csak a kissé nyitott ajkak. Mert, — mint mondók — nem az ünnepélyes áhitat alakjában van vésve, hanem szónoklat közben, fölemelt jobb karral, négyszegű papsüveggel fején. Dramatikus életerő és sze- lid lelkesedés, buzdítás sugárzik arczárói, de nem