Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)
21 hittérítő szónoklatát vélte hallani.*) Ekkor nagyon közeli volt a gondolat, hogy a végzet azért késett e szoborral, mert olyanra várt, aki abban érné utói Pázmány Pétert, amiben ő leginkább kitűnt. Ismételtük, azaz másoltuk azon mondást, mely Aquinás- tól származik, midőn szent Bonaventura megirta szent Ferencz életét, hagyjátok, úgymond hogy a szent megírja a másik szentnek életét. Hagyjátok, hogy egyik nagy szónok, dicsőítse a másikat, nem csak röpke szóval, hanem időt haladó remekművel. Valóban illett, hogy azon szónok, kinek magaszta- lása minden ajkon hangzik, ily magasztos szobor által dicsőítette Pázmányt, az első magyar szónokot. Hogy ez a közönség ítélete, s nem csupán ezen '■■■} „ A boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának szent ünnepi magasztos egyházi szertartásán főmagas- ságu Simor János Bibornok, Magyarország Herczeg- Primása maga személyesen celebrált fényes segédlettel. A nagy szent mise végeztével a biboros föpásztor a szószékre lépett, mely ép szemben emelkedik Pázmány carrarai márvány szobrával. — És mondta egyikét azon megdönthetien érvektől duzzadó, napként világitó szent beszédeknek, melyekhez ő már megszoktatta a szószéke körül csoportosuló áhitatos tömeget, melytől meggyőződés ébresztő és megerősítő melegség hatja át úgy a pór népet, mint a müveit osztályt, szegényt, gazdagot egyaránt. A nagy Pázmányt véltük hallani, mintha ő tért volna vissza a Mindenható trónjának zsámolyától, hogy ihletett leikével hitet, szeretetet, reményt öntsön szivünkbe. — A roppant tömeg, mely a szent beszédet elfojtott lélekzettel hallgató, még akkor is midőn a biboros főpásztor a szószékről lelépett, a szeretet, a ragaszkodás kifejezésével követte tekintetével, míg kisértetve a főkáptalan, a városi papság s a növendékpapság tagjaitól, kocsijába ülve el nem tűnt szemei elől.“ M. K.
