Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
bécsi udvari építészeti hivatalt, feltehetően Franz Anton Hillebrandtot, a magyar kamara építészét, hogy elgondolásának megfelelő tervet készítsen. Hillebrandt 1762—1764 közt valószínűleg több tervet készített, ezekből azonban csak kevés maradt ránk. Egy famo- dellt és egy tervvázlatot kivéve minden elpusztult. Ezekből azt látjuk, hogy olyan székesegyházra gondoltak, amely a központi és a hosszanti elrendezés egyesítésére törekszik ugyan, de a távlati hatásban erősen érvényesült volna a centrális jelleg. Köszönhető ez a hossz- és a kereszthajó találkozása felett emelkedő, dobbal magasított laternás kupolának, amely a majd száz évvel később valóban kivitelre kerülő új terv egyik fő gondolatát már itt megjeleníti. Ehhez a központi és magasított kupolához a terv szerint a hossz- és kereszt- hajók befejezését alkotó, kisebb kupolával fedett négy kápolna csatlakozik, amelyek átmenetet alkotva a középső nagy kupolához fokozzák a kupola léptékét, és élénkítik az egész épületegyüttes tömegét. E székesegyház főhomlokzatát két egyszerű, de a kupolával majdnem azonos magasságú torony szegélyezi, amivel a hazánkban kedvelt kéttornyos templomhomlokzat olyan példáját alkotta volna meg az építész, amely négyezeti kupolával társul. A prímási palota tömege L alakban övezi a templomot, és a rövidebb szárnyak folytatódnak a dombvonulat lejtőjét követve a tér vége felé, ahol a papnevelde két, ugyancsak L alakú épülete kapott volna helyet. Noha a töredékesen fennmaradt tervvázlat, valamint a famodell nem azonos elgondolásra mutatnak, a különbségekkel nem szükséges bővebben foglalkoznunk. Mindenképpen ez a meglevő famodell, valamint az A. Hartmann másolatában fennmaradt tervvázlat érzékelteti a tervezett építkezés legfőbb jellegzetességeit. Ezek közé tartozik — mint már említettük —, hogy nem egyetlen épületről, hanem épületegyüttesről van szó, amely az építendő székesegyházat övezné, és azzal kölcsönhatásban, annak léptékét is megadná. Az épület- együttes figyelembe veszi a földrajzi adottságokat, és a barokk felfogásnak megfelelően tagolásbeli és magassági variációkkal érzékelteti a dombvonulat lejtőjét. Az épületek szerves kapcsolódása egymáshoz kifejezi a rendeltetésüket meghatározó hierarchiát, amelynek legmagasabb fokán a tömegével, tagoltságával kiemelkedő székes- egyház épülete áll. E lényeges elvek tekintetében a modell és a talán kissé gyöngébb Hartmann-féle terv megegyeznek egymással, a kisebb részletekben azonban eltérnek egymástól. Ezek közé tartozik a Bakócz-kápolna elhelyezése is: a modell a kápolnát beledolgozza a székesegyház testébe, míg a terv meghagyja eredeti helyén, ami 5
