Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
Speciosa” fehér és vörös márványból faragott építészeti elemei, valamint a kaput keretező, színes kőberakással készült mozaikszerű díszítése kimagasló helyet foglal el a kor ilyen jellegű alkotásai között. E magas művészi igénnyel készült középkori székesegyház utolsó maradványai a mai főszékesegyház építését megelőző tereprendezéskor tűnhettek el. Ez a minden jel szerint díszes s igényes székes- egyház — a különböző változások ellenére — a török ostromig fennállt, bár a XIV. század közepén végbement átépítésekor nyilván a gótika formáit és szerkezetét is átvehette. Amikor 1498-ban Bakócz Tamás lett Esztergom érseke, csakhamar itt alakult ki az ország művészeti központja. Bakócz sokfelé kiterjedő építészeti tevékenységének csúcsa a saját sírhelyének szánt és a régi székesegyházhoz csatlakozó kápolna. Erről az általában Bakócz-kápolnának nevezett remekműről a továbbiakban lesz még szó. A török hódoltság idején az egész várhegy, különösen azonban a rajta álló épületek sokat szenvedtek, és nem csupán azért, mert a törökök lőporraktárnak használták a templomot, veszélyeztetettségét ostrom esetén ezzel is fokozva, hanem mert minden Esztergom környéki csata alkalmával a harci tevékenység megtépázta az épületeket. A táti csatáról fennmaradt szemléletes metszeteken például jól látszik, hogy mindegyik épület — még a Bakócz-kápolna is — több-kevesebb sérülést szenvedett. Amikor — sok csapás és viszontagság után — a várhegy 1683-ban felszabadult, minden rajta álló épület nagyjában-egészében omladozott, elannyira, hogy végül 1783- ban a meglevő falmaradványokat is le kellett bontani. A felszabadulást követő újjáépítés friss lendületében nagyszabású épületegyüttest terveztek, amely a székesegyházon és a várhegy egész lejtőjét betöltő alsó részen is elhelyezkedő épületekből állt volna, magába foglalva a prímási palotán kívül a kanonoki házsorokat is. Különféle — elsősorban katonai meggondolásokból fakadó — okok miatt azonban jó időbe tellett, amíg e terv első megformálása megkezdődött. Amint az egyház visszaszerezte a katonai parancsnokság kezéből ezt a területet, már Csáky Miklós prímás (1751—1757) alatt elhatározták, hogy a székeskáptalan Nagyszombatból (Trnava) visszaköltözik Esztergomba. A prímás ezért elküldte építészét, Bartholomeus Ricciát, hogy az építendő székesegyház és palota helyét kijelölje: már ekkor felmerült a Bakócz-kápolna áthelyezésének szükségessége. Ez a terv azonban ekkor nem valósult meg, mert az építkezés igazi lendületet csak Barkóczy Ferenc prímássága alatt kapott. Barkóczy prímás megvizsgáltatta Isidore Canevaléval a kápolna állapotát, és megbízta a 20—31 I 4
