Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)

A palotaegyüttes rekonstrukciója

90. kép. A Szent István-terem alulnézeti izometrikus képe

századi lábazata van és pompásabbnál pompásabb szobrászi értékű fejezetei. Ezek is fő témáját képezték Gerevich Tibor román kori művészetünkről írt könyvének.

A hagyomány alapján mi is Szent István-terem- nek nevezzük. A hagyományt különösen megerősítette, hogy 1886-ban Simor János hercegprímás emlékkápolnává alakíttatta a termet Lippert József építésszel, a falakon történelmi falképekkel és mozaik-berakásos padlóval. A historizmus egyik sajátos belső téralakítási alkotása volt a terem átalakítása, amelyet néhány korabeli fény- képfelvétel őrzött meg (90. kép).

Mivel a középoszlop, nyilván a török kori ostromok következtében repedt volt, Lippert dúcolások segítségével kicseréltette vörös márvány hengertesttel, és annak rendje-módja szerint az attikai lábazatot követő román stílusú lábazatot is készíttetett. A Duna felé néző oldalra egy tágas ablak nyűt és egy ajtó. Az ajtónyílás helyére Lippert a másik ablakkal egyező, újabb fülkés ablakot nyittatott. Az 1960-as évek műemléki felújítása - Nagy Emese ásatási eredményeire építve, valamint a tervező Koppány Tibor és Vladár Ágnes építészeti részlet-megfigyelései alapján - visszaállította az egykori ajtónyílást, megszűntette a romantikus kápolnakialakítást, a mozaikpadlózatot felbontva a 12. századi padlószint helyreállt, a középső oszlop 19. század végi lábazatát is eltávolították. (A témát a Simor-kori szakirodalmat idézA kápolna a 30-as évek helyreállításakor rekonstruált rózsaablaka a téglából épített kiegészítéssel

52