Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
Reinhold von Lubenau császári követ (1587. február 18-án): Valamikor a magyar érsek lakott benne, s gyönyörű székhelye volt, amiből még sok rész fennmaradt, mint majd látni fogjuk. Először a belső épületbe mentünk és egy magas lépcsőn egy gyönyörű nagy terembe érkeztünk, amelyben több mint száz asztal is állhatott, és amelyben sem pillér, sem oszlop nem volt. Fent a mennyezetet szépen faragott, aranyozott rozetták díszítették. Körben a falakon az ösz- szes keresztény császár és magyar király életnagyságú művészi képei. A törökök azonban az arcokat lemeszelték, úgyhogy nem lehetett felismerni őket. Minden ajtón az osztrák császári címer volt (megjegyzés: Szécsi érsek címere is sas volt) kőből vagy fából kifaragva. A teremből egy kápolnába mentünk, amely már körös-körben boltozva volt (rund- herumb gewelbt). A boltozaton sok szentnek és a megfeszített Krisztusnak képe. A kápolnában körben (a falakon) a Szibillák voltak megfestve, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett mondott nagytermen át egy pompás folyosóra mentünk, amely tisztán művészi vörös márványból, magából a teremből kifelé épült. Ez márványoszlopokkal és fent tiszta vörös márvány boltozattal és művészi lombdísszel van kiképezve, és elragadóan szép hely... Mitrovicei Vratislav Vencel követ, utazó (1591. október 8.): A fogadás után engedélyt kaptunk, hogy Esztergom várába menjünk, s megtekintsük az érsek egykori rezidenciáját. A templomba jutván, amelyben most a törökök gyakorolják vallásukat, szép kis kápolnára bukkantunk, a belseje mindenütt márvánnyal volt borítva, s az angyali üdvözlet szép márványképe ékeskedett benne különféle színű márvánnyal kirakva (megjegyzés: ez volt a ma is látható Bakócz-kápolna, a székesegyház oldalkápolnája). Innen egy magas garádicson fölmentünk egy különlegesen szép kápolnába, ahol szentek alakjai voltak megfestve (a szemek mind kikaparva). A kápolna mellett egy meglehetősen tágas szép palota állt, benne az egykori magyar királyok festett képei. Mindjárt a palota mögött erkélyfolyosó húzódott, amelyet körös-körül faragott márványoszlopok díszítettek, jó kilátás nyílt a távoli sík mezőre, a városra és a Dunára. Ez alatt az erkélyfolyosó alatt különleges kutat vájtak a sziklába, mely olyan mélységesen mély, hogy csak jó idő múltán lehet meghallani, amint a belédobott kő a vízbe csobban. (Mitrovicei Vratislav: Vencel viszontagságai, ford.: Nagy Judit, Madách Kiadó, Pozsony, 1982) Evlia Cselebi történetíró, utazó (1663): A szeráj burun (palotafok) ...megcsonkítva maradt fenn... Johannes Ferdinad Auer utazó (1663): A szép terem több mint fele a dunai oldalon leszakadt és megsemmisült. nagyterméről és az ehhez szorosan kapcsolódó, Dunára néző függőfolyosóról, és a mellettük levő - a Szibilláktól a prófétákig a Jézusról szóló jövendölésekkel kapcsolatos - protoreneszánsz falfestészeti programú kápolnájáról. A leírások egyhangúan megegyeznek abban, hogy a látogatás során felfelé kellett menni a nagyterembe, ahol nem volt sem oszlop, sem pillér és száz asztal is elférhetett benne. A falakon festett uralkodói galéria volt: „A magyaroknak ősök, a scítiai hercegek és a királyok” képeivel - Heltai Gáspár krónikás szavaival (aki Bonfinit magyarította). A nagyteremből ki lehetett menni a Dunára néző függőfolyosóra, tornácra, amelyet vörös márvány anyagból készítettek. Erkélyről, kilátó tor- nyocskákról is szólnak a források. Bonfini említi a pontosan nem értelmezhető „ambulacro cum duplici podio”-t (vagyis: „sétálófolyosó kettős erkéllyel”), Poor Mihály esztergomi illetőségű személy az egri káptalan előtt tette vallomásában 1530 körül „ad partes Danuby essent quedem duó turricula wulgo Erkély ferro cancellata”-ról („a dunai részen két tornyocska, magyarul szólva Erkély vas korláttal”) beszél. Ez a függőfolyosó boltozott lehetett, vörös márványoszlopok, talán bordakötegek álltak benne, a boltozat a 15. század végén divatossá vált „Laubwerk” kivitelű (lombdíszes) volt. Az ún. Szibillák kápolnája közvetlenül kapcsolódott a nagyteremhez. A korabeli szemtanúk feltehetően a bejárás sorrendjét követték leírásaikban. Ezért jól megkülönböztethető két megközelítési útvonal. Egyik alkalommal először a nagyterembe jutottak fel, és utána a kápolnába (Lubenau, Bonfini), másszor a kápolnába léptek be először, és onnan a nagyterembe (id. Stephan Gerlach, Mitrovicei Vratislav Vencel). Az első bejárat „magas lépcsőn” felmenve a nagyterem végén volt, ahova egy előtéren át jutottak be. A kápolna közvetlen megközelítését nem ismerjük, legfeljebb feltételezhetjük a kis román palota emelete felől. Fontos irat az esztergomi palota kései életéről a Modenában fennmaradt számadáskönyv, amely Ippolito d’ Este gyermek érsek udvarából ad tudósítást: leltárok és elvégzett munkák díjazása szerepel benne. Ellentétben a Voit Pál40 által feltételezett nagyszabású „fapalota” építkezésekkel, főként csak javítási munkákról vagy melléképületek (mint pl. istállók) építéséről esik szó benne. A nagy ebédlőterem, a függőfolyosó és a Szibillák kápolnája építészeti együttest képezett. Az együttes eme három eleme különféle fejlődési vonalakon kristályosodott ki egyenként, itt ezeknek 33
