Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
vannak, és óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen lehetett ez a terem jó ötszáz évvel ezelőtt? Az esztergomi Fehér-toronyról 1990-ben késztett kutatási dokumentáció a belső tér rekonstrukcióját is célul tűzte ki, és a továbbiakban megismerkedhetünk azokkal az adatokkal és szempontokkal, amelyek képesek elénk varázsolni teljes pompájában az egykori értéket (30. kép). A 12. század végi román stílusú palotában a korban általánosan elterjedt boltozási technikákat alkalmazták. A palota helyiségei közül az alsó, egyoszlopos, ún. Szent István-teremben tökéletesen megmaradt a holdsarló formájú hevederívek közötti ún. római keresztboltozat. Ez azt jelenti, hogy a boltozat záradéka nem magasabb az oldalfalon, illetve a hevederíven kialakult vezérgörbe csúcspontjánál, tehát gyakorlatilag két félhenger felület merőleges áthatásának geometriájáról van szó. A szerző által késztett alakhű felmérés szerint valóban római keresztboltozatot építettek. Ez azért fontos, mert - mint rövidesen bebizonyosodik - a studiolónak is ugyanilyen elven épített boltozata volt, és jó két és fél évszázaddal később ezt a szerkezetet és a belőle adódó formát korszerűnek fogadták el, az ilyenformán lefedett tér alkalmas volt a modern, humanista felhasználásra (31. kép). 31. kép. A studiolo belső tere a kettős kapu felőli átjáró irányából nézve. Rekonstrukció a felmért, ismert leletek, szerkesztett adatok alapján Az 1605-ös török visszafoglalás idejére már szétlőtt Fehér-tornyot sebtében kijavították, meg- foldozták az omladékok anyagából, azonban a torony tövében falcsonk tanúskodik az eredeti kiterjedésről, és így az egykori 12. századi ötszögű építmény konfigurációjáról. Ennek ismeretében a studiolo eredeti térformája pontosan kiszerkeszthető. A belső tér, mint a lakótoronyban levő középső választófallal kettéosztott terek egyike, trapezoid alaprajzú volt. A boltozati nyomok és az alaprajz ismeretében a boltozás a Zodiákus-íwel kifogástalanul, tíz centiméteres pontossággal rekonstruálható (32. kép). A teret egyetlen hevederívvel, vagyis a Zodiá- kus-íwel megosztottan, két mezőben római keresztboltozat fedte, és ez igazodott a nem szabályos négyszög alaprajzú formához úgy, hogy a vezérgörbe szabályos félkörívből ellipszissé nyomódik össze a szűkülő térben. A Zodiákus-ív pontosan kettéosztotta a teret. Ma a múzeumi bemutatásban átlósan elhelyezve láthatjuk, amely térélményben megtévesztő hatású, ugyanis az ívezet elvben jól elférhetne a terem két ajtaja közötti pillér felett, amely a meghatározható középvonal és a boltmezők kettéosztásának helye az eredeti helyiség terében. A studiolo felett kellett emeleti helyiségnek is lennie, hiszen kis csigalépcső indul, melyből hat fellépő épen maradt. Az íves oldalfal kváderköve- in ugyanolyan oroszlános festés látható, mint amilyen a kápolna oldalfalának legkorábbi rétegén! Ez az ábrázolás a 12. századi királyi lakosztálynak tartott használati célt támasztja alá. Ezen a kis csii I 32. kép. A studiolo belső terének boltozatai (Borosházi Tamás szerkesztése) 22
