Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
jnind Bottyánhoz tódult. Tudták, hogy Bottyán mindent megtesz értük, amit tud, s valóban Bottyán apánkban most sem csalódtak. Már február első napjaiban írja Károlyinak: »Kérem nagyságodat: méltóztassék tiszteit megfenyegetni — ne engedjék annyira ruinálni (tönkretenni) a szegénységet.« A kérése nem használt, megpróbálja hát türelmes magyarázattal rávenni Károlyit, hogy tartsa katonáit nagyobb fegyelemben: »Ha csak nagyobb kategóriában (fegyelemben) nem tartatik azon had: magunk magunkat igen szépen elpusztítjuk. Kit bizony, amikor az ellenség meghallja: igen fog örülni.« Bölcs szavai mögött érezzük a népért, a nép érdekeiért harcoló tábornok erős meggyőződését: az igazságos háborút, amelyet a nép kezdett a maga felszabadításáért, csak a néppel együtt lehet végigküzdeni. Bottyán nem tűri, hogy a katonák miatt elpusztuljon a vetés, éhenhaljon a szegénység. »Mert tudnivaló az; ha a föld népe oda lészen, Újvár is éhül.« Ha elvesztik a jobbágyság bizalmát, a szabadságharc ügye is veszélybe kerül. Azok a levelek, melyeket Bottyán februárban Károlyinak írt, tele vannak kéréssel, könyörgéssel a szegénység érdekében. »Kérem ne engedje annyira zaklatni a szegénységet«, írja minduntalan. Közben Bottyán jószágát is megszállják Károlyi hadai, majd nem sokkal utána a németek birtokába kerülnek falvai. Bottyán nem bánja: »Ami a sáskátul megmaradt, megette a hernyó« — jegyzi meg tréfálkozva, mikor köbölkúti jószága kerül szóba. Bottyán nem törődik a maga birtokaival és mint írja, »én sem jószágomat, sem pénzemet, se pedig véremet Üjvártul nem kímélem, ekkoráig sem kímélettem.« Egyébként ritkák az ilyen kijelentései. Már évekkel ezelőtt megállapították róla, hogy serény a szolgálatban, de az írást szereti elhanyagolni; a tettek embere ő, aki nem szereti a szavak szaporítását. Az Újvárba beszáll! tott eleség csak pár hónapra elegendő, s Bottyán most ismét megkezdi a gyűjtést, hogy mihelyt járhatók lesznek az utak, megsegíthessék a vár védőit, ö maga az első, aki minden gabonáját és búzáját odaadja, nem számít arra, hogy valamikor is megkapja az árát. A maga költségén kezdi meg a hídverési előkészületeket is, hogy mikor az idő engedi, azonnal hidat verhessenek a 7 YArkoayi; Vak Bottyán 97
