Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
Garamon. Egyelőre — március-április hónapban járunk — olyan nagy árvizek pusztítanak, hogy »sok falukban nem ia lakhatnak«. A víz elönti a házakat, és azt beszélik, hogy »sok apró gyermek is holt az házakban az vízben, nem tudott mihez kapni a szegénység, magát vagy gyermekét oltalmazza élőbbén«. Bottyán szeretné tudni, mikorra válnak járhatóvá a gázlók. Összehívja hát a környék legöregebb embereit, a természet változásait jól ismerő parasztokat, tőlük kér tanácsot. Ezek az »öregkorú emberek el merik mondani, pünkösdig sem remélik (a vizek) olyan apadását, hogy gázlóban lehessen a költözés.« Valóban már április vége felé jár az idő, mikor az élelem beszállítására ismét gondolni lehet. Április végére Károlyi is megérkezik seregével, hogy Bottyánt segítse. Katonáit most már fegyelmezettebben tartja, de sok helyen a falvakban, mikor meghallják Károlyi csapatainak jöttét, elhúzódnak előle az emberek. Bottyán Zseliznél veretett hidat a Garamon. Itt ütöttek tábort április 29-én. Még aznap este portyákat küldött Boty- tyán Üjvár felé és vigyázó hadakat indított Esztergom irányába is. A gyalogosok egy részét a híd őrzésére hagyták, és 7 ezer lovassal, ezer gyalogossal megindultak, hogy az eleséget beszállítsák Újvárba. A lovasok alaposan meg voltak terhelve. Mindegyik nyerge mögött egy-egy zsák liszt volt. így segített a leleményes Bottyán azon a nehézségen, hogy csak 200 szekeret tudtak összegyűjteni. Az élelmiszert szállító csapatot Károlyi vezette. Bottyánnak megint a nehezebb feladat, az ellenség feltartóztatása jutott. Nem volt ez könnyű vállalkozás. Heister tudomást szerzett a kurucok szándékáról: Mocso- nők és Surány felől 3 ezer emberrel, Bruchenthal pedig Esztergom felől 1500 katonával támadt. A kétoldali támadás nem hozta meg a várt sikert. Bottyán elfogadta a harcot, hősiesen tartotta magát, míg az élelemszállító csapat Károlyi vezetésével el nem érte Újvárt. Heister attól félt, hogy ezután Károlyi is Bottyán segítségére jön, abbahagyta hát a sikertelen harcot és visszavonulót fúvatott. Bottyán a mocsonoki és tapolcsányi sáncokig üldözte őket. A korabeli feljegyzés szerint: »Sok sebes németet hoztak át a Vágón«. Jelentős veszteségük volt a császáriaknak. A jól megleckéztetett császári katonák ezután már nem mertek sáncaik mögül kimozdulni. A kurucok ismét 68
