Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
fránt, mert rfit peTieulumban (vesíSlyben)' forog; gyalázatos, íészen korbáccsal elveszteni, kit a császár ereje meg nem veket«. Az élelemtárakban Gyarmaton és Széesényben nagymennyiségű élelmet gyűjtöttek össze, ezt kellett volna valamiképpen beszállítani. Csakhogy Bottyán ezredei az őszi és téli állandó, felváltás nélküli szolgálatban igen meg fogyatkoztak. Labanccá egy sem lett közülük, mint Bottyán büszkén írja egyik levelében, de a mostoha időjárás és az állandó bare igen megviselte őket. A híres Bezerédi-ezred alig állt 700 főből, ezek közül is soknak már nem volt lova- A Szóbelién őrködő jász ezred tagjai ugyan hűségüknek legszebb példájaként megírják Bottyánnak, hogy lovaik elhullottak, de ők készek mint hajdúk továbbra is ilyen »nyomorúságos, sűrű és pihenés nélkül való szolgálatot tenni a Nemes Hazának«. Nem rettentheti el őket az ellenség bármiféle »'kiizengeíő acsarkodása« sem. A takarmányhiány tönkretette a lovakat, az embereket pedig az eleség szűkös volta és a rendkívül hideg tél gyengítette le. Bottyán fárad' radhatatlanul sürgeti az új mundért, mert mint írja »jó lélekkel mondom, az mostani erős időkben többnek mint szál. embernek vette el a hideg az lábát csizmátlanság miatt« Bottyán egyik ezredese, Kókay Márton mikor beszámol embereinek állapotáról, lehangoltan megjegyzi: »Az ellankadás' miatt jövendő hadakozásra vékony reménység lehet felőlük.« Az ezredek így oda jutattak, hogy »portára való« katonát alig állíthatnak. Bottyán hiába szeretne »valamely hadat« a »bor" zenikedő« ellenség elébe küldeni, hegy »hadd venné észre, hogy mi is nem annyira tartunk tüle«. Az öreg tábornok magas kora és igen megromlott egészsége ellenére is gyűlöli ezt a tétlen nyugalmat. Keserűen írja a fejedelemnek: »Szívem szerint volnék rajta, hogy valahol megcsaphatnám (a németet) csak volna kivel«. Bottyánnak erről is le kellett mondania, megfogyatkozott embereivel pedig nagyobb vállalkozásba különösképpen nem kezdhetett. Az eleség beszállítása most már sürgős lenne. Azért is kellene rövidesen megkezdeni, mert a hideg következtében befagyott folyókon könnyű a közlekedés, míg az olvadás megindulásával, a nagy vizek miatt, meg sem mozdulhatnak a csapatok. Azt viszont nem kockáztathatja Bottyán, hogy a nagy 9ő
