Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
fáradsággal összegyűjtött élelem kŐnny'fi prédaként kerüljön az ellenség kezébe. A helyzetet megírja Rákóczinak és kéri a fejedelmet, hogy Károlyi csapatait irányítsa oda. Azonkívül Eszterházy Antal dunántúli seregei is legyenek készenlétben, hogy mihelyt a Duna befagy, átmehessenek. Rákóczi utasítására mctg is indul Károlyi január 25-ón Debrecenből, február első napjaiban már Szécsényben tanácskozik Bottyánnal. Itt dogozzák ki Érsek-* újvár megsegítésének tervét. Bottyán embereinek nagyrészét Károlyi seregéhez csatolja, hogy az eleségszállítást végrehajtsák, ő pedig ezalatt a sereg maradékával a bányavárosokban telelő ellenséget riasztgatja, s megakadályozza, hogy zavarják Károlyi vállalkozását, mert — Bottyán szavaival — »Csak jobb az agg ló farkast verni; minthogy ritkán is terem most olyan, a ki öreg vadra való volna a fiatal lovakban*. Károlyi már február 7-én megindítja tízezer huszártól kísérve, a lakosság által összeadott szánokon és szekereken felhalmozott élelmiszerszállítmányt. Rövid pár nap alatt sikerült is behordaniok 10.000 mérő gabonát, lisztet, bort, szénát, szalmát, fát, ezenfelül behajtottak kb. 800 db. vágómarhát is. Az érsekújváriak ily módon pár hónapra megint biztosítva voltak. Heister ismét kihagyta számításából Bottyán leleményességét, mikor arra gondolt, hogy Érsekújvárt kiéhezteti. Tehetetlen dühét az ártatlan lakosságon töltötte ki. Jászfalun a bírót, mivel nem adott hírt a kurucok Újvárba indulásáról, lefejezték. Megszállták Bottyán birtokait is, s az ifjabb Bottyánt, a tábornok öccsét, lábánál fogva felakasztották. Közben megindult a jégzajlás s Eszterházy már nem jöhetett át a Dunán. A hóolvadással járó árvizek tétlenségre ítélték a német, de a kuruc csapatokat is. Károlyi visszaindult hát hadtestével a Tiszántúlra. Bottyán ismét magái a maradt. Károlyi távozása nem jelentett számára nagy veszteséget, hiszen fegyelmezetlen emberei csak gondot és bajt okoztak számára. Rákóczi mint »fegyelmezetlen fosztogat ókról« emlékezik meg a Károlyi csapatokról, s most a fékezhet etlen katonaság több mint egy hónapig élt Nógrád, Hont, Komárom és Bars vármegyékben. Ahová Károlyi katonáit beszállásolta, onnan a szegénység 96
