Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
bajait csak fokozták a számban igen megszaporodott császári sei egek. Heister, Steínville és Koháry hadereje szállta meg a bányavárosok környékét és tartotta erős ostromzár alatt Érsekújvárt. Heister embertelenségét Bercsényi levele csak ideig-óráig fékezte. A német katonaság soha nem bánt kesztyűs kézzel a magyar jobbággyal, a legerőszakosabb eszközökkel vette el tőle utolsó falatját is. Most azért irtja a környékbeli falvak lakosságát Heister, mert minden jobbágyban ellenséget láb A jobbágyok inkább hagyják, bogy felgyújtsák falujukat, kifosszák őket mindenükből, mintsem hogy Heisíernek kémkedjenek. Elviselnek minden szenvedést, de nem árulják ei a kurucokat. Sőt inkább, ahogy tudják, segítik Bottyán seregeit. Élelmet, takarmányt nem nagyon adhatnak, mert maguknak sincs, de jelentik az ellenség minden mozdulatát. Heister még az óv őszén, mikor Érsekújvárt körülzárta, kihirdette a vár körüli falvak lakosainak, hogy aki az érsekújvári kurucoknak élelmet mer szállítani, menten karóba házat;]íc Ettől kezdve nap mint nap háborgatják a lakosságot. A Komárom megyei helységeket is felverték, a jobbágyoknak mindenét prédára hányták s a »férfi és asszonyemboreket is le vág daliák«. Tél derekán az osztrák hadvezetők úgy látták, hogy Érsekújvár sikeres ostroma érdekében a vár körüli falvakat ki kell üríteni. Ráparanesoltak tehát a környékbeli lakosságra, hogy költözzenek ki, hagyják ott házaikat. A parasztok nem szívesen engedelmeskedtek a kegyetlen parancsnak, de hiába volt minden ellenkezés. Heister megparancsolta, hogy tűzzel-vassal pusztítsák el a falvakat; a falu közepén halomba rakva égették el a szegénység kocsiját, ekéjét s az emberek földönfutóvá lettek a legnagyobb hidegben. A németek ily módon teljesen kiürítették Érsekújvár vidékét, minden élelmiszert elpusztítottak és ezzel nagyon megnehezítették a várbeliek helyzetét. Bottyán nagy élelmiszer- szállítmányai már fogytán voltak s ha a külső kuruc csapatok nem szállítanak be valamilyen módon élelmet, a várbeliekre szörnyű éhség vár, ami természetesen a vár szégyenteljes feladásához vezetne. Bottyán nem maradhatott a várban a védők közt, de szívén viselte Érsekújvár sorsát. Aggódva írja Bercsényinek: »Hanem Excellenciádat az Istenért is kérem, ocsúdjék Űjvar 94
