Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje

Bottyán állhatatosságának három évszázad múlva is emléket állít Ady Endre:

Bottyán jó urunkat Kísértheti grófság Marad ö népének Régi hű vezére, sorsa Vitézség és jóság.

Bottyánnak komolyabb dolgai voltak, mintsem hogy József császár ígéreteinek súlyát latolgassa magában.

Bercsényi nem sokkal Heister megleckéztetése után neki adta át a bányavárosok körüli kuruc csapatok parancsnokságát. öt magát az országgyűlés szólította el. Bottyán, hogy könnyen áttekinthesse csapatait, Széesénybe tette át főhadiszállását.

A téli állások megerősítésére elfoglalta Lévát. A védővonal Esztergomtól húzódott messze fel északra a Garam mentén. A meglehetősen hosszú harcvonalon ldsebb-nagyobb csoportokban, elszórva helyezte el csapatait. A Garamon átkelőhely biztosítására Csatánál állandó hidat veretett. Az őrhelyek betöltésére az a kevés erő, amely rendelkezésére állt (serege nagyon megfogyatkozott) alig volt elég. A katonáknak éjjelnappal, váltás nélkül készenlétben kellett vigyázniuk. Az állandó szolgálat nagyon kimerítette az embereket, de a védvonalat mégsem tudta az ellenség áttörni.

Bottyán emellett megkísérelte Selmecbánya visszafoglalását is, de kisszámú gyalogságával nem tudott eredményt elérni a túlerőben lévő ellenséggel szemben.

Bottyán most is személyesen gondoskodott katonái ellátásáról. Nagy élelmiszerraktárakat állított fel Balassagyarmaton, Ságon, Szécsényben.

Közben télre fordult az idő. Emberemlékezet óta nem ismert hideggel köszöntött be a december hónap. A korabeli levelek és krónikák írói hatalmas havazásokról számolnak be. Gyalogos embernek lehetetlen volt a közlekedés, még a lovas is csak üggyel-bajjal juthatott előre.

A hideg miatt nagy nyomorúságba jutott szegénység