Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

VII. Az érsekújvári főkapitány

mivel Heister, annak ellenére, hogy seregét Púlffyval megerő*

sítette, nem mert megkísérelni támadási.

A kurucok pedig tovább háborgatták Pozsonyt s a morva- menti várakat. Dévény városában nagy riadalmat okoztak. Sikerült megszállniok Pálffy stomfai kastélyát. Mindezt a német Csallóköz biztonságot nyújtó vizei közül nézte, minden erejét arra fordítva, hogy főhadiszállásától távoltartsa az oda is egyre-másra becsapó kurucokat,

A karvai sáncot nem merték megtámadni. Rövid időn belül mégis le kellett mondani Bottyánnak erről a nagy gonddal épített erősségről. Rákóczi ugyanis a szabadságharc további sikereinek érdekében minden erőt egyesíteni akart. Bercsényi úgy látta, hogy a karvai sánc fenntartása túlsók katonát tart lekötve. Különben is hallgatva a rosszindulatú rágalmazókra, azzal gyanúsította Bottyánt, hogy a karvai sánccal csalc a maga jószágait védi. Mennyire nem állta meg a helyét ez a vád, azt az elkövetkezendő hónapok s a következő esztendő eseményei fényesen bizonyítják. Egyelőre Bercsényi úgy látta jónak, hogy a karvai sáncot sürgősen le kell bontani. Ki is adta a parancsot Bottyánnak, hogy utasításának haladéktalanul tegyen eleget., Boílyán vonakodott Bercsényi parancsát teljesíteni. Nyár közepe volt. A környék lakossága a betakarítási munkák legjavát végezte, s ha a karvai sáncból nem őrködik felettük a kuruc, a német portyázók hamarosan elve* szik fáradságos munkájuk minden gyümölcsét. Kéri a fejedelmet, hogy legalább az aratón bevégzéséig halasszák el a sáncok lebontását. A fejedelem azonban szigorú parancsban utasítja el Bottyán kérését s így a karvai sáncot Bottyán július 25-én lebontatja. Teljesítette a parancsot, de az események Bottyánt igazolták. A németek immár szabadon közlekedtek a Dunán s még a küruc balpart lakói sem voltak ezentúl soha biztonságban a német katonák sarcolásaitóL

74