Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

VIII. A trencséni csata

vm.

A TRENCSÉNI CSATA

1708 nyár elején Rákóczi jól felfegyverzett sereggel indult Egerből az Északnyugati-Felvidékre. »Sokasom volt még ilyen szép hadseregem a háború kezdete óta« — írja fegyelmezett, új egyenruhában csillogó csapatairól. Embereinek száma — mióta Egerből elindult — egyre növekedett. A nagy rendben vonuló hadhoz — mely veres lobogók alatt lassan haladt előre, mindenfelől új csapatrészek csatlakoztak. Szükség is volt'erős, jól felszerelt és nagylétszámú hadseregre, mert a fejedelemnek nagy tervei voltak. A szabadságharc eddig meglehetősen el volt szigetelve az európai eseményektől. XIV. Lajos ígéretei mindvégig ígéretek maradtak, aa I. Péter orosz cárral 1707 szeptemberében Varsóban megkötött szerződésben foglalt segítség konkretizálására pedig a svédek Oroszország elleni támadása miatt nem kerülhetett még sor. Rákóczi szabadságharcát most szorosabban akarta bekapcsolni az európai események körébe. Ügy tervezte, hogy erős seregével Sziléziába megy át. Szilézia lakossága elégedetlenkedve az, osztrák uralom miatt, csak segítő csapatokra várt, hogy felkelhessen a Habsburg-ház ellen. A magyar szabadságharc ügyén nagyot lendített volna, ha a császárnak Sziléziába is katonaságot kell küldenie a »rebellió« leverésére. Nagy jelentőségű európai eseménnyé nőtt volna ezzel a felkelt kurucok harca.

Rákóczi terve nem valósulhatott meg. Nagyszerű serege semmivé lett, fegyelmezett katonái szétszéledtek. Trencsén alatt történt a végzetes katasztrófa.

Rákóczi július végére érkezett meg a Garam, Vág vidékére. Előzőleg megtekintette a selmeci új bányaműveket, s a vihnyei fürdőkön is időzött egy darabig. Sziléziába csak a

7ő