Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
III. Kuruc seregek élén
neket, éri. Bottyán minden egyes Katonájának cselekedetéért magát érzi felelősnek. »Hogy pedig katonáim részegeskedje* nek: szemérem (szégyen) volna az énnekem, melyet el sem szenvednék — népemet mindenütt tiltom a részegségtől« — írja Kecskemétről. Azért jött. ide, hogy meglehetősen lerongyolódott hadait valamiként felruházza, s a Bottyánvár körüli harcok alatt kapott sebeket kiheverje. Nem volt nyugalomra sok ideje. A katonai gondok mellett még sok más tennivalója is akadt. A környék szegénysége, mikor meghallotta, hogy Boty- tyán Kecskeméten van, seregestül futott hozzá, ügyes-hajós dolgaival. Bottyán mindenkit meghallgatott, s ahol tudott segített. Balogh Mihályné szabadszállási szegényasszonynak Csámpái György elhajtotta egyetlen tehénkéjét. Bottyán levelet ad az asszonynak, melyben megparancsolja a városi és falusi bíráknak: »Levelem mutató szegény nyomorult asszony valahol megismeri maga tehenét — azon tehenet mind eddig való jövedékestül adassa meg.« A katonai ügyek mellett még a szegény jobbágyasszony elveszett tehenével is volt ideje foglalkozni, pedig akkor már komoly feladatra kellett elkészülnie. Életének egyik legnagyobb vállalkozása előtt állt. Eszterházy Dániel ügyetlensége meghiúsította a fejedelemnek azt a tervét, hogy maga menjen át Dunántúlra. Különben is alkalom kínálkozott arra, hogy magát a főparancsnokot, Herbevillet verje meg a Vág-vidéken. A Dunántiílt azonban nem lehetett elhanyagolni. Az elkövetkezendő hónapok gyászos eseményei különösen indokolttá tették, hogy az a terület a kurucok kezébe kerüljön. Dunántúl felszabadítása, ez a nehéz, de nagyszerű feladat Bottyánnak jutott. 31 Jwú.
