Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

III. Kuruc seregek élén

csak úgy tud ennek a megbízatásnak eleget tenni, ha Földvárt és kornyékét nem veszélyeztetik kuruc hadak. Elkeseredett támadást indít ellenük. A harcot Bottyánnak egyedül kellett felvennie, mert Eszterházy Dániel ok nélkül visszament a oalpartra. A császári sereg erős tüzérséggel rendelkezett; Bottyánvárát semmi sem menthette meg, a német tüzérség szitává lőtte. Az első támadást ugyan szerencsésen visszaverték a kurucok, de az összelőtt Bottyánvárát fel kellett adni, jelentős veszteség azonban nem érte Bottyán ezredét. Mégis mélységes lehangoliság uralkodott a csapatok között. Csatavesztés után sem volt ilyen a kedvetlenség, elkeseredés. Vak Bottyán megsebesült. Lovas ezredének emberei, akikkel felderítésre indult, látták, amint arcát és combját elborította a vér. Ez volt az oka a katonák levertségének. Ezen a szerencsétlen kimenetelű felderítésen, melyen Bottyán személyesen akart meggyőződni az ellenség erejéről, hirtelen vették fel a harcot. Nem számítottak arra, hogy Glöckelsberg egész haderejével meg kell mérkőzniük, csak mikor Bottyán megfuvatta a harci kürtöket az általános támadásra, akkor jöttek rá, hogy sokszoros túlerővel állnak szemben. A harcot megkezdték, becsülettel végig is kellett küzdeni. Bottyán, aki soha nem kerülte a veszélyt, most sem sokat gondolt az óvatossággal. »Rohant elül mindig, halálba és tűzbe.« A katonákban nem esett kár, de őt magát először arcán érte vágás, majd golyó horzsolta combját. Vak Bottyán sebezlieíetlon hírében állott. Azt beszélték róla, hogy nem fogja őt sem golyó, sem kard. Most pedig súlyos sebbel fekszik az imsódi sáncban és a katonáit »kiváltképpen a gyalogság szörnyen confundálta magát (megzavarodott), reménytelen, bátortalanságba esvén generális Bottyán uram megsebezhetőségén.« Szó rették a katonák Bottyánt. Nemcsak saját regimentbeli emberei ragaszkodtak hozzá, hanem más ezredekből is át-át szökdösnek Bottyánhoz. Szívesebben harcolnak a hős tábornok mellett, mint bárki más csapatában. Pedig kemény szolgálatot jelentett Bottyán keze alatt szolgálni. »Bizony akárki sem tartja a hadát oly stricte (keményen) — mint én — írja Bottyán. Nem is bünteti s akasztatja jobban. Sőt az magam regement je nemhogy oszolna: de aki eddig széllel volt is, mind helyre, zászló alá jött.« A szigorú büntetés csak a fosztogatókat, fegyelmezetleSO