Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
II. Hazáért és szabadságért
Károlyi vezetésével nagyobb Kuruc csapat is érkezett Zólyom vára alá. Schlik császári generális nem merte megtámadni Bercsényiéket s így Besztercére vonult vissza. Zólyom alatt Forgách Simon, Eszterházy Antal tábornokok s Bottyán serege maradt, szemben Bercsényi és Ocskay csapataival. Bottyánban feltámadt a vitézi virtus, meg a szembenálló kurucoknak is meg akarta mutatni erejét: vitézi párharcra hívta ki Ocskay Lászlót, a kurucok híres bajvívóját. Ocskay ekkor 23 éves volt, Bottyán már a 6ü ik esztendőt taposta. Ez a nagy korkülönbség nem látszott meg az összecsapásnál. Egyformán, kitartóan és erősen küzdött mind a kettő. A két sereg soha ilyen heves és izgalmas küzdelmet nem látott. Először kopjával rohantak egymásnak, majd kardot rántottak. Mindketten gyorsan és ügyesen kerülték ki ellenfelük mestervágásait. Az eredménytelen küzdelem után pisztoly-párbaj következett. Először Bottyán lőtt Ocskayra, akinek mellvértje szerencsésen felfogta a halálos golyót. Megingott a nyeregben, orrán-száján ömlött a vér, de még elég ereje volt ahhoz, hogy ő is leadja lövését Bottyánra, ki ficánkoló jó kezes paripáján egy pillanatig sem állt egyhelyben. A golyó a páncél .szélénél érte Bottyánt s mélyen az oldalába fúródott. Mindkét vitézt úgy kellett leemelni lováról. Bottyánt Zólyom várába vitték. A várban kevés őrség szorult. Schlik, Forgách, Koháry cserben hagyták a súlyos seblázban fekvő Bottyánt és elvonultak Zólyom alól. Bercsényi jóféle tokaji bort küldött erősítőül s felszólította, hogy adják át a kurucoknak a zólyomi várai. Talán éppen ezzel a Bercsényi küldte borral itták meg az áldomást arra a parolára, melyet Bottyán a kurueokkal tett. Tolvaj Ferenc ekkor már azt írja verses krónikájában Bottyánról: »az magyar ügyhöz ü szíve meghajla«. A nyílt átállás ideje azonban még mindig nem érkezett el. Bottyán feladta a várat és a maradók seregével — sokan ottmaradtak kurucnak — elvonult. Ekkor Esztergomba németekkel méné... Hogy szép portékája s pénze el ne veszne, És hogy Esztergom is magyar kézbe esne, Dunántúl való nép, hogy hozzája gyűlne. 20
