Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

II. Hazáért és szabadságért

Bottyán Esztergomban heveri ki végleg a zólyomi párviadalban szerzett sebét, de a lábadozás napjait nem tölti tétlenül. Igyekszik összeköttetésbe kerülni Rákóczival — s az esztergomi katonaságot is a kurucok táborába akarja átvinni. Embereket küld ki a városból, akik nagy titokban Rákóczi embereivel tárgyalnak.

Kuckländer, a régi ellenség, valahogy neszét vette a dolognak. Hiába volt minden elővigyázatosság, a rosszindulatú városparancsnok állandóan szimatolt Bottyán körül és most boldog volt, hogy a »kuruc-lelkű«, »hamis lelkű« Bottyánt beárulhatja. Az irigyelt ezredest — gondolta Kuckländer — most már semmi nem menti meg a császári elfogatástól és ő is megkapja árulkodásának jutalmát. Jól gondolta. Jelentése eredményeként Bottyánt 1704 októberében elfogják. Abban azonban elszámította magát, hogy a vitéz katonát most már senki nem mentheti meg. Nem számolt ugyanis a környék jobbágyaival. De hogy is gondolta volna, hogy ezek a rongyos, szegény emberek megmérkőzzenek a császár jól felfegyverzett katonáival. Ha nem is mérkőztek meg, de túljártak a német porkolábok eszén.

Alig, hogy útnak indították Bottyánt Bács felé, másnap már hozták is Kucklündernek a hírt, hogy az értékes rab kiszabadult s már valahol a Garam mentén nyargal váltott paripákon Rákóczi tábora felé. Hinni sem akarta, mikor elmondták neki, hogyan történhetett meg mindez.

Az első éjszakát a rab Bottyánt kísérő kis csapat Nyergesújfaluban töltötte. A falu parasztjai megtudták, hogy Bottyánt a községházába zárták s a kísérő katonák a pitvarban őrködnek. A parasztok nagy óvatosan kiásnák a ház oldalát s a nyíláson benyújtották azt a kardob amit társaik hoztak el Esztergomból Bottyán feleségétől. Bottyán könnyen kimehetett volna a nyíláson, melyet a jobbágyok egyre jobban kiszélesítettek, de katonához nem illik a gyáva szökés s különben is régi vakmerősége nem engedte sokat gondolkozni. Bátran kirontott a ház tornácára, levágta az elképedt őröket s parasztjaival a Dunapartra futott, az ott várakozó molnár csónakjába ült, aki gyorsan átevezett a túlsó partra. Itt is vártak Bottyánra. Felesége küldte oda legsebesebb lovait egy-két hű katonájával.