Szölgyémy Gyula: Földrajzi előismeretek Esztergommegye földrajzával (1888)
II. RÉSZ. Esztergommegye ismertetése
33 Bárt, Szölgyén és Ölved között a Tormony-dombok húzódnak. Fámádtól délnyugatra nagyobb emelkedések vannak, milyen az Öreghegy’ (376. m). A Garam bal partján vonulnak a Bencze és a Kövecses hegyhátak, melyek déli lejtőjén jó bor terem. A Duna bal partja Bátorkesziig síkföld, csak Muzsla táján vannak csekélyebb emelkedések, melyek délkeletre húzódva az esztergomi szigetekkel szemközt az Istenhegyben végződnek. Vízrajzi viszonyok. Esztergommegye egészben véve vizekben elég gazdag, sőt épen a gyakori vízáradások csapásként nehezednek gazdaságunkra. Az árvizeknek főleg a Duna jobb partja és a Garam melléke van kitéve. A Duna, e fejedelmi folyó, délnyugaton Mocs közelében lépi át a megye határát és Dömösnél hagyja el megyénket. Ez útjában több kanyarulatot tesz. Siit- tőig északkeleti irányban folyva, több szigetet alkot. Síittőtől délkelet felé halad Piszkéig, hol ismét északkeletre es Nyerges-Újfalutól délkeletre kanyarodik Táthig, hol az esztergomi szigeteket képezi (Nagy-, Táthi-, Körtvélyes-, Nyáras-, Kutyaszorító- és Vizi- városi-sziget.) A Duna, miután ágai az esztergomi vár alatt összefolytak, a Garam torkolatánál keletnek tart s útjában több szigetet alkot. Pilis-Maróthnál délre fordul, és Dömösnél elhagyja a megyét, miután annak területén 50 Kilométer útat tett meg. 3
