Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
100 násszal együtt elhagyta a fejtést, de nem mentek el a fő légáramig, hanem attól kb. 3 m-re megállották, várva, hogy a fejtés kitisztuljon. Időközben a főaknász lámpáját az ácsolatra akasztotta fel, nem gondolva arra, hogy a sújtólég oly hamar követni fogja őket. A felakasztott lámpa kosara valószínűleg átizzott, s innen indult ki a robbanás, melynek 3 halott és 8 súlyosabb sebesült áldozata lett. 1923-ban még az volt a jövő programmja, hogy a tokodi üzemnek 1927-ben évi 4 millió q-t kell termelnie. A szállítás koncentrálása, a vízemelés központosítása végett a Kör-aknát főszállító aknának vettük, melynek —2'7 m szintjéből (a külszíntől 120 m mélységben) 36 m átmérőjű falazott tárót hajtottunk ki egyelőre a Sashegyi-mezőig 1’6 km hosszúságban. A két oldalról hajtott táró 1927. május hóban lyukasztott, mikor is a külszíni gőzmozdony szállítást beszüntettük, s azóta Sashegyről ebben a táróban sűrített levegőjű mozdonyokkal hozzuk át a termelést Erzsébet-telepre. A tárót folytatni akartuk Sashegytől Tát-Mogyorós felé is, a későbbi bányamezőket e táró szintjéről tártuk volna fel, s így az összes termelés ezen a tárón és a főaknán át került volna a külszínre. Sajnos a gazdasági pangás minden tervet halomra döntött, s tokodi üzemünkben egyelőre nem fejlődés, de hanyatlás állott be. Miután azonban Erzsébet-akna területén, mélyen bár (—185 m), de hatalmas szénvagyon áll még rendelkezésre, minden reményünk megvan, hogy a tokodi üzemünket újból fellendíthetjük. 6. Szarkáéi bányászat. Míg vidékünkön a bányák külszíni kibúvásoknak köszönik felfedezésüket, addig a szarkási bánya kutatás eredménye. A kutatást 1839-ben kezdték, de a tulajdonképpeni bányászatot 1840-ben Weisenberger Gáspár indította meg a Ferenc-táróval. A bánya bérlőjét illetőleg 1859-ig nincs adatunk, egy 1859-i adományozási okiratban a bánya bérlője Brzorad Rudolf, ki a maga nevére akarja az adományozást, s a primaciának sem hajlandó a szerződésileg biztosított 1h bért (természetbeni szén) megfizetni. 1869-ben bérbeveszi a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, 1894-ben a Trifaili Társulat bérletébe megy át, 1898-tól pedig a Magyar Általános Kőszénbánya R. T.-é. Ez utóbbi társulat az üzemet 1901-ben teljesen beszüntette, későb a primáciával kötött szerződését is fölmondta. 1924-től az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R. T., illetőleg jogutóda a Salgó-Tartáni Kőszénbánya R. T. bérli, de bányászatot egyelőre nem folytat (83. sz. térkép). Kihajtott aknák, tárók adatai: 1840-ben Ferenc-táró, 1844-ben Primás-táró, iránya 15h7°, 406 m-ben kapta meg az oligocén telepet, melynek csapásában 780 m-t haladtak, 1853-ban Rarbara-akna, mélysége 30‘4 m, 1853- ban Óriás-táró. Ez a legmélyebb pontról hajtott vágat, iránya 15h7°, 152 m-ben kapta meg a telepet, s azt 380 m csapáshosszban tárta fel, 1854- ben Anna-akna, mélysége 26'6 m, 1859- ben Ferdinánd-akna, mélysége 47 5 m, A 70-es években létesült a Vilma-akna 72 12 m mélységgel. Rányamértékek adományozási éve 1860. 1840—1883 években kitermelt szénmennyiségekről Tschebull adatai nyújtanak felvilágosítást, míg az 1884—1901-ig kitermelt szénmennyiségre csak a régi térképeken feltüntetett lefejtett területek adnak adatot. 1840—1859-ig a termelés 756,387 q átlag 3590 q számítva, 1860— 1863-ig a tényleges termelés 657.278 q, átlag 164.319 q elszállítva. 1864—1883-ig a tényleges termelés 2,057.618 q átlag 102.880 q elszállitva. Tschebull szerint 1883-ban Vilma-aknától északra 250.000 q szén áll még rendelkezésre, s így 1886-tól már a Vilma-aknától délre eső területet kell feltárni. Miután e terület 40.000 m2-t tesz ki, az átlagos telepvastagság pedig 2'35
