Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
telepítésből rendelkezésre állott, azonban a fejtések során annyira megrongálódott, hogy át kellett építenünk az aknához közelebb hozva, s így az aknapillér védelmébe helyeztük. Ugyanabból az okból — mint azt Reimann- aknánál említettem — az üzemvezetői lakáson kívül a legszükségesebb, kéznél tartandó segítség biztosítása céljából még 5 altiszti, 4 munkáslakást is építettünk (82. sz.) 82. ábra. Tömedék-akna látképe. 5. Tokod. Tokod község területe bányászata szempontjából, mint Dorog, szintén két részre osztandó. Az egyik terület az esztergomi papnövelde szénterülete, másik a községi közbirtokosságé. Papnevelde szénlerülete. Bányászatilag a papnevelde területe az első, hol a bányászatot 1839. év körül kezdték meg. Eleinte a vidéki molnárok és korcsmárosok bérlik a területet, s a bérlők sűrűn változnak, mert nem fizették meg a bérleti összeget. 1842-ben Stafjenberger Ignác kezében látjuk a szénjogokat, míg végre 1846-ban 25 évre Miesbach Alajos veszi bérbe, 1855-től Miesbach Alajost Dräsche Henrik képviseli Magyarországon, 1860-ban jogutóda is lett, s a Miesbach-féle szerződést 1878-ig, majd 1893-ig meghosszabbította. 1893-tól a trifaili társulat, majd a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. bérli e területet, épen ezért itt csak röviden és addig emlékezem meg e bányászatról, míg annak vezetése a Dräsche Henrik által alapított Kőszénbánya és Téglagyár Társulaton belül egy kézben volt. A papneveldéi tokodi terület bányászata 1839-ben kezdődött s termelését kereken 9,000.000 q-val 1883-ig Tschebull mutatja ki. Tschebnll szerint 1883-ban még 600.000 q szénvagyon áll rendelkezésre, melyet a 70 m mély Vilmos-akna továbbmélyítésével 3—4 millióra lehet gyarapítani. A termelést elősegítette az a körülmény is, hogy a telep egy része külfejtéssel volt művelhető. Tschebull számítása szerint a lefejtett területből és a ténylegesen elszállított mennyiségekből kiszámítva, 4 5 m széntelep vastagság mutatkozik, holott a telep vastagsága 9 m volt, tehát a leműveltnek jelzett területen szerinte a sűrűn jelentkező bányatüzek miatt még sok szénnek kellett maradnia. Aknáik közül felsorolja a Gusztáv III. szállító III. számú aknát Vilmos-aknát I. gurítót Sándor- és a Yilmos-tárót aknát 75'84 m mélységgel 115 04 „ 7045 10060 3034 245-— hosszúsággal A termelés egy részét a 9'32 km távolságban lévő táti rakodóra fuvarozták 7 krajcárért q-ként, más részét Budára 4T9 km hosszú kocsiúton 30—34 krajcárért q-ként.
