Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
94 Általában ott, ahol vastagabb széntelep fejtése volt a feladat, mindinkább nagyobb nehézségeket okoztak a bányatiizek. Tokodon is próbálkoztak különféle fejtésmóddal, dolgoztak teljes tömedékkel alulról fölfelé haladva, míg 1878. év után 3‘2 m magas etageokkal felülről lefelé fejtettek. A bányatüzek így is, úgy is jelentkeztek, s ha az az ellen való küzdelemhez elképzeljük az akkori technikai felszerelés hiányát, nem szabad lebecsülni öregeink munkáját. Ha a természetes légvezetéssel baj volt, akkor vizet ejtettek le az aknákba vagy léggurítókba, ha ez sem volt képes elég légmozgást előidézni, akkor az aknába elhelyezett légcsövek alá kályhákat helyeztek, s fűtéssel igyekeztek a légcserét biztosítani. Ilyen körülmények között nem volt csoda, ha a tűzbe került bányarészek elzárva újabb bajokat okoztak. 1871-ben volt ilyen 18 halálesettel kapcsolatos robbanás, melynek szomorú történetét Bruimann bányakapitán3r írta meg, s azzal magyarázza, hogy a régi elgátolt mezők tűzgátjai mellett kiszivárgó robbanólég gyulladt meg az ott dolgozó emberek lámpáitól. Miután a szerencsétlenség április 1.-én történt, érthető e gázáramlás a tavaszi alacsony barométer állás okozta depresszió folytán. 1881-ben újabb csapás éri a tokodi bányászatot: a tavaszi renkívüli hóolvadás a fejtések okozta repedéseken át behatolt a bányába, s a besodort rengeteg iszappal megtöltötte a folyosók nagy részét. (Milyen kézenfekvő volt az iszaptömedékelés felfedezése a természet e bemutatóján !) 1893 január 25.-én újabb borzalmas szerencsétlenség éri a tokodi bányászatot ; bányatűz hamvasztotta el a bánya nagy részét 20 áldozatot követelve. A tűzről aknaszlatinai György Albert akkori dorogi bányamérnök számol be a Bányászati és Kohászati Lapok 1893,-i XXVI évfolyamában. Tokod község közbirtokosságának területe. Áttérve most Tokod község szénterületének másik részére, látjuk, hogy Ehrenwald Márk 1882-ben a még eddig érintetlen Tokod községi szénterületet szerezte meg, s a Hegyeskő lábánál, a községtől délnyugati irányban az eocén telep kibúvására tárót telepített (83. sz. ábra). 1889-ben Ehrenwaldtól a szénjogot átveszi az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R. T., mely a hegyeskői bányászatot valószínűleg a szén lefuvarozásának nehézségei miatt 1890-ben felhagyta. A kitermelt szénmennyiségről nincsenek adataink. Régi térképek alapján a lefejtett terület 5.600 m2 volna, a kitermelt szénmennyiség pedig 268.800 q. 1889-ben az Eszakmagyarországi beható kutatási és fúrási munkálatokat kezdett, melyek sikeres végrehajtása után 1891-ben Tokod községtől északkeletre megépítette az Uj-aknát. A nagy aknatelep lemélyítéséig a kazánok fűtésére szükséges szenet biztosítandó, Tokod községnek a káptalani területtel határos u. n. várbereki dűlőjében az oligocén telepre 38 m mély aknát telepítettek 1890-ben, abból 9.100 m2 területet készítettek elő fejtésre, mikor is 1892-ben a fejtési műveletek megkezdése előtt kifult. Ez akna elfulása után ugyancsak a várbereki dűlőben lejtős aknát telepítettek. Az itteni bányászat a külszíntől 8—10 m mélységben mozgott, s a nagy aknatelep elhalásáig innen termelték ki az üzemhez szükséges szenet. A kitermelt szénmennyiségről nincsenek feljegyzések birtokunkban, a régi térképek alapján a lefejtett terület 19.570 m2, a telep vastagsága átlag 130 m, így ez a mennyiség 305.300 q volna (83. sz. térkép). Mint fentebb is említettem, 1891-ben megkezdték az Új-akna mélyítését, mely ácsolatban készült 1894. jan. 18.-án 238'5 m-ben (—117'5 m), 125 m vastagságban az oligocén telepet érte el. Ekkor a zsomp, aknarakodó, szivattyútér kivágásához fogtak, mikor január 22.-én a zsompból vizet kaptak. A betört víz mennyiségéről adatok nem állanak rendelkezésünkre, de a későbbi vízlehúzásból számítva, azt legalább 4 m3-nek vehetjük, mely később 176 m3-ben állandósult. Az aknát később víztelenítették, s a vizet 1895 március 21.-ig
