Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
10 Sasheg)7i-aknánk palás alsó telepei igazolni látszanak a következtetést, hol a vízhozzáfolyásnak nyomát sem találtuk. Az 1. ábrán mutatjuk be az esztergomi szénmedence átnézeti térképét, a 2. ábra pedig annak szelvényét, geológiai felépítését kívánja szemléltetni. Röviden ismételve tehát a mondottakat: a középkori, vagyis a triász-, jura- és kréta-korabeli dolomit, mészkő és meszes homokkő képezi szénmedencénk alapkőzetét, mely a kréta-korszak vége felé a terület nagy részén szárazulat volt. Ekkor indult meg a dolomit és mészkő alapkőzet karsztosodása, s egyben a lebillent kopár mészkőfelületek betakarása a hegyekről lemosott, kilúgzott iszapanyaggal. Területünkön elsősorban az alsó kréta márgái és a jura mészkövei lettek az erosio áldozatai, de azután a triász mészkő és dolomit jelentős része is felaprózódott, s részt vett a középkort követő eocén-korszak üledékeinek képződésében. A kréta után következő eocén-korszak most már a legfontosabb reánk nézve-- az abban ~képzod5Tf szén te le pék miatt. Mint már láttuk előbb, a növényi élet kifejlődésének lehetősége s abból a széntelepek keletkezése a kréta-korszak iszapjának leülepedése után adva volt. E vastag széntelep részint fából, részint lápszerű növényzetből keletkezett. Széntelepünkben minduntalan találkozunk sokszor 10—1 '20 m átmérőjű fatörzsekkel, melyeken az évgyűrűk is megolvas- hatók, de a később szenvedett nyomás folytán e törzsek egész vékony lemezekké hullnak szét. Az eocén-kor alsó szintjére, illetve a paleocénba helyezett széntelepek keletkezéséről, valamint a közvetlen fedőanyag képződéséről már megemlékeztem, s igy ha tovább követjük gondolatban a medence történetét, ahhoz az időszakhoz érünk, mikor a tengervíz mind nagyobbarányú előnyomulásával a leírt édes- és veg3resvízi állatvilág elpusztul a sós vízben, s így a 2—3 m vastag kövületekben rendkívül dús fedümárga után kövületmentes 7—10 m vastag zöldesszürke márgaréteg következik. Eközben fejlődik ki a tengerben annak állatvilága, mely az eocén-rétegekre jellemző foraminiferákban volt gazdag. A foraminiferák közül a viszonylag nagyobb nummulinák a jellemzők. Hantken nyomán általában öt nummulina-szintet különböztetnek meg, melyek közül nálunk négy van biztosan kimutatva: alsó vagy a vonalozott numullinák emelete, jellemezve a Numullina subplanulata és Operculina granulata kövületeivel; a következő második a pontozott nummulitek szintje, melynek főkövülete a Nummulina perforata; a harmadik szintben ismét a vonalozott nummulitek viszik a túlsúlyt a Nummulina striatával, de jellemző kövületei még ez emeletnek egyes korallok, csigák : pl. a Natica incompleta, kagylók: pl. a Crassatella plumbea. E három nummulinás rétegsorozat az idősebb eocén-tengernek üledéke s vastagsága 60—200 m között változik, melyet a medence keleti részén fehér homokkőréteg, nyugat felé pedig az ú. n. Tschihatscheffii vagy lithothamniumos mészkő takar 6—30 m vastagságban. A Tschihatscheffi mészkő képviseli a negyedik nummulinás emeletet, ebben a Nummulina millecaput a vezérkövület, amelynek nagy formáit a Nummulina conplanatának és kis formáit Nummulina Tschihatscheffinek nevezték. E réteg kifejlődését úgy magyarázzuk, hogy ahol az eocén-tenger visszahúzódott, a part közelében (Annavölgy, Csolnok, Dorog) homok rakódott le, területünk nyugati részén (Tokod) a sekély tengervízben a Lythothamnium- moszat hatalmas területen gyepet alkotott, lág3T testének védelmére meszet választott ki, s e mészből keletkezett az említett lythothamniumos vagy a benne hemzsegő nummulites Tschichatscheffiről elnevezett Tschichatscheffi- mészkő. E gyepszőnyeg között sok- és sokféle állat nyüzsgött e sekéhT tengervízben, igy a foraminiferák közül a Nummulina millecaput kis és nagy formái, Orthophragmina (Orbiloides papyracea), a férgek közül a Serpula spirulaea, a tüskésbőrűek (Parabrissus pseudo prenaster), pörgekarúak (Terebratulina tenuistriata) és kagylók (Ostrea gigantea, Pecten, Chlamys biarritiensis).
