Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
11 A Köves-hegy északnyugati oldalán, a Nagy-Gete és a Hegyeskő közötti lezökkent gerincrészen olyan konglomerátumok és homokkőfoszlányok láthatók, amelyek a mélyebb oligocénhez vett „hárshegyi homokkő“ maradványai lehetnek. Ép ezért nagyon valószínű, hogy területünkön az alsó oligocén üledékei is megvoltak, de az oligocén-korszak közepe táján kiújult tektonikai elmozdulások következtében területünk megint szárazulat lett, s olyan óriási méretű elpusztulás következett he, hogy nemcsak az alsó oligocén rétegei hordattak el, hanem e romboló munkának a Gete-hegytől délre áldozatul esett az eocénrétegek felsó' része is, sőt helyenként le lett tarolva a fedőrétegekkel együtt maga az eocén széntelep is (Tömedék-akna, VII. ereszke). Gyakorlati szempontból azonban ennek az óriási méretű pusztítómunkának az az előnye, hogy a medence déli és délkeleti szárnyán az eocén-rétegek összvastagsága 60—70 m-re apadt, míg északnyugat felé, hol a medencének mélyebbre zökkent fekvése miatt a légköriek romboló hatásától nem szenvedett annyit, az eocénrétegek vastagsága 200 m. A belső, oligocénben végre ismét nyugalmasabb korszak következik, mikor a tektonikai elmozdulások folytán keletkezett medencékben homokos-meszes agyagréteg ülepszik le, a növényzet újabb kifejlődésének lehetősége áll elő és ebből az eocén szénteíep keletkezéséhez hasonlóan képződik 070 —1’50 m vastag oligocén széntelepünk az édesvízi agyagos és meszes rnárgás közbetelepülésekben Meíanopsís Hantkenivel. Az eltérő településnek magyarázatát, hogy helyenként egy padban, helyenként pedig három részre tagozódik e széntelep, szintén megtaláljuk a már előadott ismertetésből, s így most már csak a széntelepet fedő rétegek ismertetése van hátra. A medencét a felső oligocén tenger előre- és visszahúzódva vette birtokába. Előrenyomuláskor a szénképződés megszűnt, visszahúzódáskor megint gyökeret vert, elszaporodott a növényzet s megindult a szénképződés. A széntelepet a felső oligocén tenger lassú előrenyomulásával kapcsolatban először vegyesvízi agyagréteg fedi be, amely eltérően az eocén kövületeitől, a Cerithium margaritaceum és Cerithium plicatum, valamint a Cyrena semistriata által ismerhető fel. Végül a tengervíz lett úrrá, s az iszapjával betakart felső oligocén szén- telepélTlólé az erodált eocénkori fedőrétegek szétporlásából 50—150 m vastag féngeri üledék képződött. A homokkő és márga váltakozó rétegéből áll ez a tengeri üledék annak bizonyítékául, hogy a felső oligocén tenger szintje még ezután is ingadozott. A tengeri homokkövekben a Pectunculus obovatus a vezérkövület, a tengeri márgában sok a foraminifera (Cristellaria arcuatostriata, Bolivina semistriata, Truncatulina costata, Rotalia Soldanii, Nodosaria rapha- nistrum). Singer Bálint bányamérnök ismerte fel először, hogy ez a felső oligocénkori foraminiferás márga nem azonos a budapestvidéki közép oligocén- kori kiscelli tályaggal, hanem annál fiatalabb. Az oligocén-korszakot követő neogénben a már véglegesen szárazfölddé alakult medence szomszédságában (Visegrád-Esztergom) keletkeznek a hatalmas eruptiv hegyek, mely vulkanikus működés borzalmas rázkódtatásnak tette fcfégész~szénmédencénket, s okozta hatalmas süppedések, vetődések útján a térszín újabb nagy változásait. Ez egyenetlenségek a csapadék és az időjárás behatása alatt lassan elsimulni igyekszenek, míglen a negyedkor diluviális szakában uralkodó hatalmas szél e munkát 15—20 m vastag lösztakaró képzésével fejezi be. Az esztergomi szénmedence bányáinak leírása. A M. Kir: Földtani Intézet 1871,-i évkönyvében ,,Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai“ címen Hantken Miksa ismerteti nagyjában az akkor létezett bányákat.
