Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
68 alsó szállító közle azonban a levezetett víz miatt annál gyorsabban ázott fel s rontotta le a fejtés nyújtotta kedvező eredményeket. Ma tehát ott, ahol a telep minősége folytán darabosszén termelése a főcél, dőlésmentén dolgozunk iszaptömedékeléssel, a jövesztést rudas réselőgéppel és fejtőkalapácsokkal elősegítve. Ott, ahol a külszíni károk nem okoznak különös nehézséget, ú. n. fenyőág (Tannenbaum) fejtési rendszert alkalmazunk, melynek elgondolása, hogy a 12 m-ként telepített feltörésből mindkét oldal felé 6—6 m hosszú átlós dőlésben (innen a Tannenbaum elnevezés) telepített 4 m széles fejtések vájatnak ki s visszafelé a lefejtett szén felé 4—4 m lesz még kitermelve. A feltörésbe helyezett csúszda egyszerű kapcsolással mozgásban tartja a jobbra-balra haladó fejtés csúszdáját is, s így a szállítás egészen egyszerűen van biztosítva. Végül az oligocén telepnek azokban a részeiben, hol a széntelepben 050—10 m vastag meddő beágyazás van (annavölgyi rész), csapásmenti frontfejtésekkel dolgozunk, a meddőanyagból pilléreket építve magunk mögött a fedü biztosítására. Fejtési rendszereinket a mellékelt 43., 44., 45., 46. sz. ábrákban mutatjuk be, melyekhez minden további magyarázat felesleges. A csolnoki báni]ászát lőbb eseményei. A csolnoki bányászat leírása után megemlékezni kívánok itt is azokról a fontosabb eseményekről, bajokról, melyek szolgálati időm alatt sokszor katasztrofális súllyal nehezedtek reánk, s melyekből a jövőre nézve sok tanulság is vonható le. Már említést tettünk arról, hogy az esztergomi szénmedence bányáinak — a vízveszély mellett — legnagyobb gondját mindig a bányatüzek leküzdése képezte. A szénben és bitumenes mellékkőzetében állandó bomlás folyik, mit a szénben lévő pyrit is elősegít, s így olyan üregekben, melyek nincsenek kellő szellőztetéssel intenziven hűtve, a fokozatos felmelegedés izzásba hozza a szenet, s ettől már könnyen lángra kap a folyosó ácsolata. Különösen gyakori lehetőség olyan, nyomás alá került folyosókban, melyeknek többszöri átácso- lása folytán a főiében repedések, üregek keletkeznek. 1900-ban Annavölgy csolnoki bányarészében volt ilyen nagyobb tűzeset. A folyosó főtéjében lappangó tűzfészket nem vették észre s az meggyújtva az ácsolatot, elhamvasztotta a siklót a közlék egy részével (Pauer leírása.) Másik oka a bányatüzek keletkezésének a régi fejtésekben maradt szén felmelegedése, mikor e fejtések a fedü közét repedésein, vagy a tömedék gátakon át levegőt kapnak s a keletkező gázok ugyané repedéseken a művelés alatt lévő bányaüregekbe tódulnak. Ilyen nagy gázömlés volt 1901-ben Vilmos-akna alsó bányarészében, hol az a Leontina-telep elgátolt régi fejtéseiből tódult ki s 2 hétig tartott a gátolási munka, míg a bányamezőt újból járhatóvá tették. Mint érdekes jelenséget írja le Pauer, hogy az említett repedések 2—3 percenként váltakozva behúzzák a friss levegőt, majd kilehelik az égési gázokat. E lélegzésszerű légcserének oka csak abban a körülményben keresendő, hogy a régi fejtéseken áthúzó friss levegő a lassú égésnél történő gázképződést intenzivebbé teszi, s így az nyomás alá kerülvén, a repedéseken kitódulni igyekszik, mire helyreáll az egyensúly, s a repedéseken át újból megindul az ártalmas légkeringés. O o o A védekezés mindenkor a rendelkezésre állott lösz tömedékanyaggal történt, abból tűzgátakat készítettek, a folyosók felett eloltott tűzfészkek kitakarítása után az üregeket azzal eltömték. Az iszaptömedékelés bevezetése óta nemcsak a tűzesetek lettek ritkábbak, hanem a védekezés is könnyebb lett, a folyosóknak szakaszai, mezeknek főtéjében tűz keletkezett, köpenyt kaptak, mely mögött az iszapanyag tökéletesen kitöltötte a keletkezett üregeket, a lefejtett területek pedig telve lévén tömedékanyaggal, bajt többé nem okozhattak.
