Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
69 Természetes azonban, hogy könnyen gyuló anyag elég lévén a bányában, a bányatüzek sem maradnak egészen el, így 1917-ben Auguszta-aknának mély szintjén keletkezett nagyobb tűz, egy elhanyagolt légközle meggyúlásából. A főtében keletkező melegedést nem vették észre, s amikor a tűz az ácsolatba kapott, végig égette nemcsak a folyosót s léggurítót, hanem az égési termékek a másik bányarész útját is elzárták s 10 napig tartott, míg meg tudtuk közelíteni a tűzfészket annyira, hogy azt beiszapolva, a tűzet teljesen eloltottuk. Előfordult, hogy egy-egy fejtés iszapolása előtt, rendesen 1—2 szünnap után való időben, nem vizsgálták meg a fejtésben összegyűlhetett sujtóléget és megindultak az iszaptömedékeléssel. A nagy légnyomás, mely az iszapáramot megelőzi, a kijárat, tehát szintes fejtéseknél rendszerint a gát felé nyomta a fejtést kitöltő sújtóléget, oda, ahol az iszapolást végző emberek nyitott lámpáikkal elhelyezkedtek, melyektől a sújtólég meggyűlt s ők könnyebb égési sebeket szenvedtek. Ilyen s ehhez hasonló esetek természetesen velejárói a bányászéletnek, az emberek nem érzékelik eléggé a veszélyt, mely mindennap megszokott munkájukkal együtt jár s nem gondolnak körültekintéssel azokra a lehetőségekre, melyek bajt okozhatnak s egy kis elővigyázattal elkerülhetők lennének. Annál szomorúbb, hogy minden elővigyázat dacára is történnek bajok, melyekkel küzdeni kell. Ilyen — következményeiben be sem látható — súlyos tűzesetünk volt 1926 május 2.-án, melynek szerencsés kimenetele térdre kényszeritett mindenkit, öreget-fiatalt, ki a borzalmas lehetőségekkel a helyszínén számolni volt kénytelen. A 47. sz. rajz szerint Reimann-altárónk 1770. méteréből ágazik el az oligocéntelep alapfolyosója. A-nál volt a bánya lőszerkamrája, melybe minden hó első vasárnapján szállítottuk be a lőszert. 1926 május 2.-án vasárnap beszállítottunk tehát 120 kg I. sz. dyna- mitot, 360 kg astralitot, 1086 drb 8. sz. gyutacsot, 285 darab 3. sz. vili. gyutacsot. B-nél volt a gyutacskamra, C-nél a lőszerkamra. D és E léces ajtók, melyek között a kiadás szokott történni, F, G, R és K az L iszapoló és légaknához vezető összeköttetés, mely a lőszerkamra szellőztetésére is szolgált. Az említett napon d. u. 3 óra tájban jelenti a tűzőri szolgálatot teljesítő aknász, hogy a lőszerkamra ajtaja ég, a tüzet egy csille vízzel próbálta oltani, de azt eloltani nem képes, a tűz terjed s a kamra belseje felé halad. A lőszerkamra báró Rohr Rezső bányafelügyelő üzeméhez tartozott, ki elsőnek termett a helyszínén s a XX. ereszke felől mászott fel a légaknába, hogy az abban lévő vízvezetéket a K légfeltörésnél szétkapcsolva, a feltörésbe iránjdtsa, s így a lőszerkamrát a légvezető úton át vízzel áraszthassa el. A légaknába azonban oly erővel tódult a füst és gáz, hogy a próbálkozás lehetetlennek bizonyult, annál is inkább, mert a gázok többször az aknán lefelé is nyomultak. Egyetlen lehetőségnek látszott a tüzet közvetlenül a helyszínén oltani, de a tűz veszedelmesen terjedt, úgy, hogy a lőszerkamrát többé megközelíteni sem sikerült. Percek alatt a helyszínére érkeztünk — valamennyi mérnöke a bányaigazgatóságnak — s látva a reménytelen helyzetet, az M-nél lévő légajtót betapasztottuk, hogy a tűztől a friss levegőt, amennyire lehet elfojtsuk, majd N-pontnál, hol az alapfolyosó már falazva volt, téglából gátat húztunk fel s egyidejűleg elzártuk a bányamezőhöz a Reimann-aknából vezető feltöréseket is. 47. ábra.
