Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

I. rész. Általános ismertetés

57

termeltük, robbantásokkal segítettük elő a jövesztést, azonban az egész berendezés nem vált be. A viz által sodort anyagot, a pofás-törő feldolgozni képtelen volt, a márgapadok képlékeny anyagába ágyazott homokkő darabokat nem adta az ki, hiába piszkáltuk s kísérleteztünk heteken keresztül.

A bányában pedig egy másik nagy hátrány mutatkozott. A homokkő, márgadarabok, homok és lösz keverék a fejtésbe érkezve, a kiömlés helyén leülepedett, de természetszerűleg először a durva anyag, azután a homok s a fejtés végére, vagyis a vizet lebocsátó gát mellé már csak tiszta lösz jutott s miután az egész keveréknek legalább 30—40°/o-a lösz volt, képzelhető, hogy a gát mellett a fejtés harmadáig csupa híg anyag maradt. A mélyebb szinteken, hol a település laposabb volt, még csak valahogy tudtunk küzdeni azon-