Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
55 vetőnek, s azzal a triász mészkőnek érintésekor nagyobb vízbetörést kap az egész aknatelepítés sorsa meg lett volna pecsételve, esetleg teljesen el is ejtve. Egy-egy aknatelepítés tervezésekor tehát soha sem lehet a bányamérnök eléggé elővigyázatos. Az akna a tervezettől eltérően 4 m átmérő helyett 3'5 m átmérővel épült csömöszölt betonból, mely egyébként teljesen megfelelt céljának: az eddig eltelt 15 év alatt semminemű elváltozást nem mutatott s így fentartásra sem szorult. ad 3. Vízemelésre való felkészültség. Az eredeti tervezetben a szivattyúkamra 3 60 m átmérővel 45 m hosszúnak terveztetett betonban falazva s az alapfolyosótól 2 vasajtóval elzárva (35. ábra), hogy közlekedés esetén is az egyik ajtó állandóan zárva legyen. Szellőztetés céljából külön gurító szolgálna 35. ábra. Reimann-aknai szivattyúkamra. az alagút szintjére, miáltal biztosítanék azt, hogy ha a bánya el is fulna, a szivattyúkamrá külön megközelíthető és komprimált levegővel szellőztethető legyen. E célt szolgálja a szivattyúkamra alatt, annak egész hosszában 2 m átmérővel megépített szívótér, melyet a zsompvágatokkal a szivattyúkam- rából kezelhető, tolattyúkkal felszerelt csövek kötnek össze. E berendezkedéssel a szivattyúkamrához tehát csak annyi vizet bocsátunk, amennyit a szivattyúk emelni tudnak. Szivattyú egységekként 6 darab, egyenként 5 m3 turbinaszivattyút javasoltam 100 m nyomómagassággal és 2 darab 1 m8 szivattyú lenne még elhelyezve, hogy az iszaptömedékeléshez szükséges vizet a külszínre szállítsa. A szivattyúkamra berendezése egyébként csaknem programm szerint történt, eltérés csak az egységek megválasztásában volt, mert 5 m3 egységek helyett 4 drb, egyenként 10 m8-es egységet választottunk.
