Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
53 ad 2. A vízemelés olcsóbbá tétele mindenesetre hathatós érvelés volt a? altárói megoldás mellett. 15 m3 vizemelést tételezve ugyanis fel, a víznek a külszínre való emelése q-ként 21 fillér költséget jelent, vagyis felemészti a várható jövedelmet, míg az altáróval elért 150 m nyomómagasság-csökkentés a q-kénti költséget 6 2 fillérre redukálja. Azonban rendkívül sok érv hangzott el az altáró ellen, főleg az annak kiépítésében előre nem látható esetleges horribilis többköltség miatt. Az altáró nyomvonala ugyanis Tömedék-akna szállításának lebonyolítása miatt ahhoz lehetőleg közel, tehát az ódorogi lefejtett bányamező fölött terveztetett. E kérdést áthidaltuk azzal, hogy Tömedék- aknától eltávolodva, Ódorog régi művelései alatt maradtunk. Másik érv volt a Henrik-hegyi mészkő áthatolásának esetleges akadályai: olyan nagy barlangok kerülhetnek az altáró útjába, melyeken vagy egyáltalában nem, vagy csak drága hídszerkezeteken lehetne átjutni. Kölcsönös kapacitálás után végre az altáró tervét fogadták el s mint a valóság mutatja, a Henrilc-hegy harántolása semminemű akadályt nem hozott, sőt az altárónak e 900 m hosszú szakasza volt a legolcsóbb, mert azt falazat nélkül mészkőben lehetett kivágni. Tervezett Reimann altáró szelvénye 1915-beri megépitell 1925-ben átalakított 34. ábra. Az altáró szelvénye a 34. rajz szerint csaknem szabályos köralakúra terveztetett, s a 25 m3 víz levezetésére számított csorga biztosítása úgy volt elgondolva, hogy a vasút tartására 1 — 1 m távolságban 200 mm magas I tartók lesznek beépítve, közöttük a csorga átfalazva. A meghallgatott alagúti szakértő a traverzeknek a betonba való ágyazását ellenezte, mert a vasúti forgalommal okozott rázkódás idővel az egész betonfalat tönkreteszi, s így át kellett térnünk az ugyanazon rajzban bemutatott profilra, melynél a csorgát oldalt helyeztük el. Sajnos, nagyon rosszul tettük, mert a forgalom növekedésével a drága sűrített levegőjű mozdonyok helyett villamos mozdonyokat kellett beszereznünk, s azok egymás mellett a legkisebb méretek mellett sem fértek el, úgy, hogy az egész altárót utólag mégis át kellett építenünk a bemutatott végleges profilra, hol a csorga a két vasút közé került a talp alá s bár a rezgést a csorga falai itt is átadják a falazatnak, annak semmi hátrányát nem éreztük. Másik hiba, amit elkövettünk, a csorga számítása. 25 m3 víz kivezetését kívántuk biztosítani a megadott 2%o esés mellett, azonban arra nem gondoltunk, hogy a 2°/oo esés ideálisan nehezen tartható be, vannak szakaszok, melyeknél l°/oo-re csökkent az esés, míg másik darabon 3%o lett. Ennek az lett a következménye, hogy amikor Auguszta-akna és Reimann-akna együtt 15—18 m3 vizet emeltek, az altárónak egyes szakaszain a vágány víz alá került, a mozdonyok szenvedtek, a csillekerekekhől kilúgzódott a kenőcs stb.
