Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
44 Fejteni nem tudtunk, légakna hiányában tömedékanyagot beszállítani nem lehetett, tehát a termelés egyedüli lehetősége a telepet át- és átlyuggató folyosók, siklók, majd a telepvastagságot mind gyakrabban vizsgáló harántok készítéséből adódott s miután az 1907 és 1908 évi termelés 541.800 -f- 1,061.100 = 1,602.900 q volt, vagyis átlag napi 18 wg/1907 és 35 wg/1908, láthatjuk, hogy elég gondot okozott annyi elővájásnak helyet keresni, amennyi e termelést biztosítani tudta. Végre 1908 év december havában megtarthattuk az első iszaptömedékelési próbát. A külszínen a csolnoki gurítónál már hatalmas gödör volt kitermelve a kézi tömedékelés részére, e gödörbe a löszfal lábához csatornát helyeztünk, azt deszkával lefedtük, s a kitermelt tömedékanyagot e csatorna fölött tároltuk. Az iszaptömedékelés megindításakor a deszkákat fokozatosan elhúztuk a csatorna fölül s az abban folyó vízbe így behullott a tömedék. A gurítóba helyezett tölcsér s annak folytatásába szerelt 150 mm csővezeték szállította az iszapot első fejtéseinkbe, sajnos azonban a löszanyag — bár kitöltötte a fejtési üregeket — félév múlva is képlékeny massza maradt, nem bocsátotta ki magából a vizet s így a tömedékelésnek két nagy hátránya mutatkozott. Az első az volt, hogy a híg finom szemcséjű anyag behatolt a fejtést határoló szénfalakba is s így azt annyira rondította, hogy minden fejtés mellett lényeges szénveszteség állott elő, de a beiszapolt fejtés mellé sem lehetett hatolni csak hetek múlva, tehát a lefejteni szándékolt szinten nem tudtuk a fejtéseket egymásmellé telepíteni s így a köziét rövidíteni, hanem minden második fejtés helyét a tömedékanyag szikkadásáig érintetlenül kellett hagyni s csak néhány hét után kifejteni, miáltal a fejtések miatt nyomásba kerülő folyosó nyitvatartása igen nagy fenntartási költséggel járt. Másik s még nagyobb hátránya e tömedékanyagnak az volt, hogy egy szelet lefejtése után a következő szelethez csak ca. 6 hónap múlva lehetett hozzányúlni, tehát mind újabb és újabb bányamezőket kellett nyitni és fenntartani a napi 70—80 waggonos termelés biztosítása céljából. így Auguszta-aknának 5 bányamezője alakult ki, a fenntartott folyosók hossza 12 km-re emelkedett, úgy, hogy a fenntartási költség aránytalanul nőtt, mig a háború kitörésekor hadba vonult nagy vájárlétszám miatt elbírhatatlanná vált, mert az 5 bányamező fenntartási munkája a megmaradt vájárlétszám 80%-át vette igénybe. Kénytelenek voltunk tehát az egyes bányamezőket egymás után felhagyni, s a munkálatokat, ameny- nyire a löszanyag engedte, koncentrálni. Az akna életének első nehéz időpontja 1909 május 2.-a, amikor a déli rész fővetőjének közelében 2 5 m3 vízbetörés figyelmeztetett minket a veszélyre, melyet elkerülni reméltünk a 20—23 m vastag fekiiréteg izoláló hatása folytán. A bánya egyik felének néhány héire való kikapcsolásától és az újranyilás költségeitől eltekintve, nagyobb bajt a vízbetörés nem okozott, ellenben a víz leapadása alkalmas volt a vízkérdés megítélésében könnyebbséget hozni, amivel később foglalkozunk. Auguszta-akna telepítésekor Thiele vállalkozóval végeztetett s említett négy fúrás után a csolnoki területnek az Auguszta-akna mezőjétől Dorog felé eső része is megvizsgáltatott három fúrólyukkal a 30. sz. ábrán bemutatott V., VII. és X. pontokon, de mind a három fúrólyuk „barna márga szénpalával“ meghatározott réteget fúrt át „szén“ helyett, s így a köztudatba ment át, hogy Auguszta-aknánál a telep elpalásodik, onnan északkeletre a széntelep kifejlődve nincs. Egész véletlenül történt 1912-ben, hogy Dorogon a Jenő-akna mellett végzett kézi fúrás 12 m mélyen ugyanúgy 5'6 m bizonytalan réteget harántolt s hogy arról kézzelfoghatóan meggyőződjünk, egy kis aknácskával ellenőriztük a fúrás adatait. Kiderült, hogy az 5'60 m réteg teljesen tiszta szén s a hibát a fúrás technikája követte el. A fúrólyukba öntött vizet ugyanis nem cserélték, az tehát az átfúrt agyagrétegek feloldott részecskéitől teljesen sűrű péppé vált, s amikor e barna-fekete, piszkos zagyba belekerült az átfúrt széntelep szene is, olyan zagyvalékot hozott ki a tisztítócső, amelyre a fúrómester nem merte
