Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
ráfogni a „szén“ meghatározást, hanem az anyagot „Brauner Tegel mit Kohlen Schiefer“ címen körülírva, discreditálta a területet. E tapasztalat után meggyőződni óhajtván az V., VII. és X. fúrólyukak által megvizsgált területről, az V. fúrólyuk helyére kutató aknát mélyítettünk, mely később Auguszta- akna I. számú légaknája maradt, s 200 m után elértük a széntelepet, melyet vetőben kaptunk ugyan, de a szén maga teljesen tiszta, csillogó anyag volt. Most már bátorságot nyerve, két vízöblítéses fúrógarni- turát szereztünk be s megismételtük a VII. és X. fúrásokat. Az elsőben 13‘5 m, a másikban 9 m tiszta széntelepet fúrtunk 30. ábra. át, majd ezek után 12 fúrólyukat mélyítettünk le s valamennyi tiszta szenet hozott. A kutatóakna talpáról ereszkeszerűen tártuk fel a széntelepet s azt nyugodt településben találva, keresztvágat segítségével (a VII., 108, 110, 95, 120 fúrólyukak által feltárt teleprészt) Reimann-ereszkei mező címen Auguszta- aknához kapcsoltuk. Auguszta-akna szénvagyona ez új bányarész hozzácsatolásával a következő- képen állítható össze (lásd 30. térkép): 1. Az Annavölgyről feltárt Vilmos-aknai alapközle feletti szén 5,000.000 q, melyből Annavölgy 70%-ot kifejtett, tehát marad 2. Ugyanígy az alapközle feletti 40,140.000 qból kifejtett 70°/o-ot leszámítva . . . 3. XV. ereszkei szénvagyon ............................. 4 . Reimann-ereszkei mező............................. Ö sszesen : 1.500.000 q 12.042.000 5.250.000 „ 12,000.000 „ 30.792.000 q Auguszta-akna élete, a minden üzemmel járó nehézségektől eltekintve, elég nyugodt volt. Természetes, hogy voltak nagyobb tűzesetek, melyek rövidebb- hosszabb időn át zavarták az akna üzemét, a főtevékenység,azonban a fejtésmódok, illetve az iszapanyag javítására volt koncentrálva. Általában a rossz iszapanyag miatt csak szintes fejtésekkel lehetett dolgozni, minden egyéb kísérlet meghiúsult azért, mert a lágy iszapanyagot visszatartani semmiféle gátszerkezet nem volt képes, előbb-utóbb kitört az s az egész fejtés kiürült, annak híg anyaga pedig az alapközléket öntötte el. A tömedékanyag javítására megkíséreltük a hányó iszapolását, azonban ezzel is fel kellett hagynunk, mert a látszólag kiégett hányó alig 1—2 m mélységben izzó parázs volt s a vízzel való fejtés olyan robbanásokat idézett elő, hogy menekülni alig lehetett a közeléből. (Annavölgyön ilyen robbanás következett be egy nagyobb felhőszakadás után, mely két ökrösszekeret kocsisaival együtt temetett el.) Ezenkívül a vízzel lehűtött anyag a bányába érve, még mindig olyan forró volt s annyi fojtó gőzt bocsátott ki, hogy a fejtés közelében sem lehetett
