Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
43 1. Az 1867 év előtt kitermelt oligocén telep 2,000.000 q 2. Annavölgyről feltárt felső-, közép- és alsó bányarész a villamos ereszkéig . . . 30,000.000 „ 3. Annavölgyről feltárt csolnoki rész a Kremf-gurítóig....................................... 2,080.000 „ 4. Annavölgyről feltárt csolnoki rész a Terézaknai mezőig .................. 5,000.000 „ 5 . Annavölgyről feltárt csolnoki rész az alapközle alatti III. szintig, valamint az Auguszta-akna + 40. alapközléje feletti rész....................... 40,140.000 „ 6 . Miklós-berek és Paula-akna északi rész 5,200.000 „ 7. Steinriegel alsó és felső mezők .... 6,350.000 „ Összesen : 90,720.000 q Auguszta-akna telepítésével a kimutatott szénvagyonból és pedig a 4 és 5 tételek alatti mennyiségek 30°/o-át, tehát 13,542.000 q-t Auguszta-akna szén- vagyonához kapcsolva, az Annavölgyről művelés alá vett szenet 77,178.000 q-nak számíthatjuk s miután 1915, illetve 1916 év végéig az összes csolnoki termelés 53,839.000 q volt, veszteség gyanánt mutatkozik 23,339.000 q, vagyis a szénvagyonnak 30%-a. Auguszla-akna leírása. Az akna ácsolatban épült, azonban annak legalább a felső 25—30 m szakaszát, mely a lösz s alatta lévő úszóhomok szakaszon vezet át, falazni kellett volna. Az akna egész élete alatt annak fenntartása bizonyára tízszer annyiba került, mint a falazási munka, de e felső szakasz egyenesen katasztrofális nehézségeket is okozott. Az akna közelében épült s az iszapoló víz tárolására szolgáló 150 m3-es betonmedence a bányaművelések okozta talajmozgás folytán megrepedt, a tárolt víz észrevétlenül utat mosott magának a löszben az akna felé s annak környékét kimosta, az aknaácsolatok megdőltek s a mögöttük lévő űr hajmeresztő veszedelmet jelentett, beomlással, elnyeléssel fenyegetve az akna gárdját, annak tornyával, épületével. Nem szorul magyarázatra : mibe került a hiba rendbehozása üzem közben, az ácsolatnak egymáshoz vasalása s az üreg kidöngölése. Az akna egymagában mélyíttetett le, légakna nélkül s 1906-ban a széntelepbe érve, 1907 november 28-ig termelt, terjeszkedett légvezetés nélkül, míg végre a felhagyott csolnoki bányarész elzárt folyosóiba lyukasztott, hogy azokon s a két léggurítón át a bánya fáradt levegője távozhassák. Sajnos, a jó szellőztetés nem sokáig tartott, mert az elgátolt bányamező elnyomott tűzfészkei friss levegőt kapván, újraéledtek és a keservesen elkészített utat újból el kellett zárni 1908 év végéig, mikor a beszerelt iszapolási csöveken át bevezetett vízzel sikerült e tüzeket elfojtani. Az akna létesítésekor a kerület vízveszélye már ismeretes lévén, az volt a főtörekvés, hogy az akna e vízveszéllyel dacolni tudjon, s ezért nem mélyítettük a széntelepig, hanem megálltunk a fedüben, hogy a széntelepig márgá- ban épült harántvágatok képesek legyenek mindkét irányban egy-egy vasajtó beépítésének támpontot nyújtani. Ezek be is épültek, az aknától észak és délnek haladó, de ismét csak nem falazott, hanem duzzadó fedü márgában ácsolt alapfolyosón az aknától 60—70 m távolságban. A vasajtók részére 1'5 m széles s mély betonfészek készült, hogy e vasajtók minden vízbetörést távoltartsanak az aknától, tehát 10—12 atmoszféra nyomással is megküzdhessenek. A vasajtók után az alapfolyosók a széntelepet elérve, az északi szárny 300 m, a déli szárny 600 m hosszú csapásvonalat eredményezett, úgy, hogy összesen a két vasajtó között lévő résszel együtt 1100 m csapáshosszban kaptuk meg az igazán kiválóan tiszta minőségű s kedvező halmazállapotú szenet.
