Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
26 és régi tüzek között folyt az utolsó pillérek fejtése, s már szénben haladt a Gete-hegyi feltárás, abban az I. ereszke már le volt mélyítve s az alsó folyosó megkezdve. Ennek az új bányamezőnek szellőztetését egyelőre úgy láttuk el, hogy A-nál és Arnél egy-egy gurító kötötte össze az alapköziét az alsó bányarész + 75 m alapfolyosójával, melyen a Vilmos-aknai alapközién beáramló friss levegő az alsó rész bejárása után a ventillátorhoz jutott. Az A. ponttól az nj bányamező végpontjáig ca. 600 m volt már feltárva és e rész légzsákban lévén, a B. ponton légaknát kezdtünk meg a külszín felé. A bányamezőben 45 emberünk volt műszakon az említett napon, mikor reggel jelentik Kovács Béla főmérnök üzemvezetőnek, hogy az A. gurítóban tűz keletkezett. A gurító egy része ugyanis vető mentén haladt összemállott törmelékes szénben, mely az oldalakból kipergett s az igy keletkezett üreg melegedni kezdett, majd az izzóvá vált széntől a gurító ácsolata is tüzet fogott. A bányamester a gátkészítő csapattal felülről vizet öntött a gurítóba, a tüzet eloltotta, úgy, hogy a gátvájárok a guritót deszkaköpennyel látták el, hogy a mögé iszaptömedéket adva, a tüzet véglegesen elintézzék. Kovács főmérnök a helyszínére érve, a helyzetet már nem találta veszélyesnek, s Gárdonyi bányamestert a munkahelyek bejárására küldvén, maga maradt a guritóban a tűzmentesítési munka befejezésének sürgetésére. A C. léggurító ventillátorja az I. és II. légajtók bezárása folytán az A. gurí- tón át olyan huzatot okozott, hogy égő lámpával ott átmenni alig lehetett, s miután az ott dolgozók féltek attól, hogy a nagy léghuzam az imént eloltott tüzet feléleszti, valószínűleg parancsot küldtek a két légajtónak részbeni megnyitására. A reggeli jelentésekből nem értesülhettem a tűz részleteiről, csak azt tudtam, hogy Kovács főmérnök korábban szállott be a bányába s igy rendes bányajárásra indultam Annavölgyre s egyedül haladtam befelé. A D. elágazási pontnál elhaladva valaki jelenti nekem, hogy az ajtók már nyitva vannak. Nem tudván semmi részletet a tűzről, sem annak helyéről, nem érdekelt a jelentés, annak okát sem tudtam s tovább mentem. Mikor az E. pontnál lehettem, hatalmas robbanást érzek, sötétben maradva lámpámat meggyújtottam, s most már szaladtam befelé. Néhány lépés után 3 ember jajveszékelve, azonban sérülés nélkül, vezet egy lovat kifelé, de felvilágosítást adni a robbanás helyéről nem tudtak. Kiküldve őket tovább haladtam s találkozom Kovács főmérnökkel, ki megégve, mindenáron ki akart magával vinni. Jelentéséből megtudtam, hogy a gurítóban robbanás történt, s most füst- és gázok tódulnak fel az alapfolyosóra, elzárva a hátul légzsákban dolgozó 45 embernek s a bányamesternek útját, kiket megmenteni nem lehet. Kovács Bélát megnyugtattam azzal, hogy a guritóig előrehatolok, ő csak menjen haza, s kezébe adtam egy cédulát, melyen a tatabányai mentők sürgős ideküldését kértem. Az A. gurítóhoz érve, annak egész szelvényén át tódult fel a füst s haladt hátra a bányamező, illetve At gurító felé maga előtt hajtva mind beljebb és beljebb a bentrekedt embereket. 11 ember az I. ereszkében húzódott meg, a bányamester 34 emberrel mind jobban hátrált a vájvég felé. E siralmas helyzetben széldeszkát kezdtem összehordani, hogy a guritót letakarjam, s így valahogy a füst kitódulását csökkentsen!, amikor egyszerre eszembe ötlött a bejövetkor hallott jelentés, hogy az ajtók már nyitva vannak s az odaérkező aknászt, kit Kovács Béla utánam küldött, rohamlépésben parancsoltam vissza az I. és II. légajtó bezárására. Az ajtók becsukása után az A. gurítóban azonnal lefelé kezdett áramlani a levegő, s a közle talpán keskeny tiszta csík mutatkozott. Négykézláb másztam a gurító mögé az emberek felkeresésére. Pár méter távolságban egy ló hullájára akadtam, s mögötte feküdt ájultan a kocsis, azt áthúztam a gurítón innen a friss levegőre s visszacsúsztam az I. ereszkéig, ahol kiáltásomra választ kaptam s hívásomra az ott összegyűlt emberek, kik közül csak egy volt jobban megégve a robbanástól, emberhez nem méltó ordítással bújtak elő, s vezettem őket szintén a friss levegőre.
