Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
I. rész. Általános ismertetés
27 Ekkor már odaérkezett a visszaküldött aknász is 4 emberrel s együtt indultunk a többiek keresésére, s a bányamesterrel együtt valamennyit épségben találtuk meg a vájvég közelében, hol kétségbeesve számitották a perceket, mig a füst végez velük. Mikor az elalélt emberünk magához jött, s valamennyi indult hazafelé, a ló hulláját is kiszállítottuk, s E.-nél egy gát építését kezdtük meg, hogy a tüzet a légvezetésből kizárva lokalizáljuk, illetve eloltsuk, mert tartani kellett attól, hogy az egész alsó bányarész tűzbe kerül. E munkához már megérkeztek auguszta-aknai üzemvezetőnk s dorogi mérnökeink, pihent emberekkel, s amikor a gát már majdnem elkészült, újabb robbanás zavarta meg munkánkat, mely után füst tódult utánunk, s mi kiszorultunk az F. pontig, hol a gát építését be is fejeztük. A második robbanás oka a ventillátor leállása volt, melynek csapágya melegedett fel, valószínűleg a forró füsttől, mely a ventillátor környékét is elárasztotta. A ventillátor kijavítása után már az F.-nél kezdett gát annyira előrehaladt, hogy nem mentünk többé vissza az E. pontra. Az 1. és II. légajtó, a ventillátorig terjedő egész folyosó mind lefejtett régi munkák között volt, s az F. gát elkészítése után az ajtók körül képződött nagy depresszió egyszerre kihúzta a régi művelések tüzeit, s égni kezdett az alapfolyosó főtéje, füst tódult ki a G—H pontozott oldalon. Az I. légajtó előtt gátat, az F—D pontozott oldalon a kitóduló füst miatt téglafalazatot építettünk. A füstben Iv-tól légcsövön át történő gyenge szellőztetéssel napokig tartó munka rendkívül nehéz volt, de Rolh Kálmán fiatal bányamérnökünk dicséretes energiájával az mégis sikerült. Három hét után felnyitottuk az F. tűzgátat, s minden nehézség nélkül légcsöveket szerelve magunk után, az egész bányamezőt újra nyitottuk. A B. ponthoz érkezve, a légakna elkészítését forszíroztuk, mely végre 1914 április első napjaiban lyukasztott a külszínről mélyített aknácskával. Hogy mit jelentett nekünk e lyukasztás, könnyen elképzelhető, ha arra gondolunk, hogy 300 m-es légcsővel kompresszor nélkül 900 m távolság volt a K. pont és a szellőztetendő léggurító között. Kovács Béla égési sebei néhány hónapi kezelés után szerencsésen meggyógyultak, elalélt és megégett munkásunk rövidesen egészséges lett, úgyhogy e szerencsésen végződött tűzeset és robbanás eseményeire visszagondolva, lehetetlen a jó Isten különös kegyelméről megfeledkezni, mikor oly csodálatos módon óvta meg embereinket a pusztulástól. Az explozió magyarázata a két légajtó megnyitása után az, hogy az A. gurítóban izzó szén okozta forróság, a légajtók nyitásával rövidre zárt légvezetés folytán az A. gurítóban felfelé igyekezett, s a gurítóban egyébként lefelé haladó légáramot megfordította. A tűzfészekben képződött CO gázok eddig természetesen a nagy léghuzat mellett felhígítva távoztak, míg most a gurító felső szakaszában a levegővel robbanó keveréket képeztek, mely az izzó parázstól felrobbant. Ugyanez történt a ventillátor leállásakor is. Egy másik — hála a jó Istennek — hasonlóan szerencsésen végződött robbanás és tűz az annavölgyi lejtakna alatti benzinmozdonyszínben történt 1916 március 13.-án. A mellékelt 18. sz. rajz szerint volt elhelyezve a benzinmozdonyszín a lejlakna alatt, úgyhogy Vilmos-akna még nyitva lévén, annak szellőztetése a bánya levegőjétől függetlenül biztosítva volt, mert Vilmos-aknán át áramlott ki a lejtaknán keresztül behúzott friss levegő egy része. A három benzinmozdony befogadására, valamint a benzintank és a szükséges javító szerszámok és tartalékrészek elhelyezésére a Vilmos-akna régi alapközléjének egy szakaszát készítettük el. A megfelelően kettős vágányra szélesített részt keményfa ácsolattal biztosítottuk, a keményfára pedig dróthálót feszítve, erős cementhabarcsból rabitzfalat készítettünk, hogy tűzbiztos legyen. A géptermet téglafalba épített vasajtóval zártuk el.
