Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
V. rész. Munkáskérdés
207 Most pedig, mikor a befejező sorokat keresem, gondolataim a bányaigazgatóság épülete előtt álló ércszoborhoz vezetnek, id. Chorin Ferencnek, boldogult Elnökünknek felejthetetlen szavai csendülnek meg lelkemben, melyeket 1905-ben Dorogra való áthelyezésemkor adott utravalóul, mikor elmondta, hogy a dorogi Samu-akna elfúlásakor belenézve az akna zavaros,piszkos vizébe, kétség és fájdalom fogta el! Ott látta visszatükröződni sok száz munkáscsaládnak a holnapi kenyér gondjától kétségbeesett arcát, s nem tud szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, meíy az itteni bányászatnak velejárója, hogy máról-holnapra munkáscsaládok százai eshetnek el munkájuktól, kereseti lehetőségüktől! Mennyivel komorabb, mennyivel kétségbeejtőbb e képre gondolnunk ma, mikor sárba tiport, megcsonkított szegény Hazánk a darab kenyeret pótolni sem tudná, s azért ha tanulmányommal, az abban leírt gondolatokkal, az ezekből leszűrhető jó reménységgel a bányászatunkkal járó e — ma fokozottan — nyomasztó gondoktól nagynevű Elnökünk méltó Fiát, Dr. Chorin Ferenc elnök urunkat, s vele egész Igazgatóságunkat mentesítenem sikerült, úgy munkám nem volt hiábavaló, s hogy ez igy legyen, a sok száz helyett ma már több ezer munkáscsalád élén kérem a jó Isten segítségét! Dorog, 1932 évi március hó 12.-én. Jó szerencsét!
