Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
V. rész. Munkáskérdés
Utóirat. 1932 július 16.-án délelőtt llh20'-kor Reimann-aknánk „S“ mezejében és pedig annak magasabb +28 m szintjében, minden eddiginél hatalmasabb vízbetörést kaptunk. A vízbetörés egy — már az 5. etageon haladó — szintes kis fejtésben, ismert vető közelében történt, percenként minimálisan 66 m3, maximálisan 170 m3 mennyiségben, s 21 óra alatt töltötte meg a bányamező minden nyitott üregét, majd feltartóztathatlanul nyomult Reimann-aknánk + 40 m szintben kiépített alapfolyosójára, nagy szivattyúkamránkhoz, kitöltve az „F“ és az oligocén mező bányaüregeit, I., V., valamint lejtős aknáinkat. A viz emelkedése olyan gyors volt, hogy két villanyos mozdonyon, s néhány kéznél lévő motoron kívül anyagot sem tudtunk menteni, tehetetlenül állottunk a minden képzeletünket meghaladó hatalommal szemben, egyetlen gondunkat képezte az a törekvés, hogy emberélet ne essen áldozatul, amit sikerült is elérnünk. A víz természetesen a +131 m szintig töltötte meg bányánkat. Első feladatunk a vízmentesítési fúrólyuk telepítése volt, melyet a vízbetöréshez közel mélyítünk le, feltételezve, hogy a vizbetörés melletti vető tulajdonképen egy dolinának határolója, s igy fúrólyukunk a beomlott karsztpatakra, vagy barlangra fog rátalálni. A fúrólyuk augusztus 1.-én, tehát 13 nap alatt 230 m mély, vagyis napi átlagban csövezéssel és egyéb mellékmunkával együtt 18 m telje- sitményt értünk el és a fúrólyuk e mélységben belefúrt a feltételezett karszt- üregbe. További sürgős teendőnk volt az elmaradt termelés pótlása, s most igazán jó hasznát vettük annak, hogy e tanulmánnyal kapcsolatban felkerestünk minden szénpillért, mely a régi feljegyzések és térképek szerint rendelkezésünkre áll úgy, hogy azonnal hozzáláthattunk azok feltárásához és fejtésre való előkészítéséhez. Minden reményünk megvan, hogy e katasztrofális erővel ránk tört viz- veszélyt — cementálással — Reimann-aknánktól is sikerül elhárítanunk, s néhány hónap múlva a bánya ismét életre lesz keltve. A vízbetörés tanulságai pedig minden bizonnyal sok kérdésre fognak felvilágosítást nyújtani, melyek jövő munkánkra majd irányilólag hatnak, hogy azután annál nagyobb bizalommal és kitartással vigyük nagy problémánkat a végleges megoldáshoz, a vízveszély teljes elhárításához. E nehéz, állandó éberséggel és küzdelemmel járó munkánkban rendkivül nagy buzdítást kell merítenünk Igazgatóságunknak megértő támogatásából, mikor a rendkívül súlyos anyagi csapás okozta deprimáltságon felülemelkedve, kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy annak okát nem a műszaki felkészültség vagy az előrelátás hiányában keresi, hanem azt a mérnöki munkától független vis majornak tekinti. Ezzel a megértéssel szemben csak egy válaszunk lehet, mely a munkásságnak július hó 24.-én tartott gyűlésén is kifejezésre jutott, hogy a csapás elhárításában Igazgatóságunk rendelkezésére áll mindaz, amit odaadó szorgalomban, igyekezetben, tudásban mérnökeivel élén tiszti, altiszti kara és munkássága áldozhat és e megértő, áldozatos munkával ki is fogjuk érdemelni a jó Isten áldását! Dorog, 1932. augusztus 1.-én.
