Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
V. rész. Munkáskérdés
V. RÉSZ. Munkáskérdés. Bányászatunk ismertetése után szükségét érzem annak, hogy röviden ismertessem azt a testvéri viszonyt, mely a kerület munkássága és vezetősége között oly lélekemelő módon nyilatkozik meg mindennapi életünkben, s talán nem lesz érdektelen rámutatni az okokra, melyek a munkáskérdés ilyen kifejlesztésére késztettek, mi volt a tagadhatatlanul sok fáradsággal, áldozattal járó törekvésnek kiindulópontja. 1902-ben kezdtem Nagybányán a veresvizi bányánál szolgálatomat, hol a munkásságot az akkori dús aranyelőfordulás miatt állandóan vizsgálták, motozták s igy feladatunkat képezvén annak ellenőrzése, önkéntelenül az a hajlandóság fejlődött ki az emberben, hogy minden munkásban tolvajt lásson s valahogy aszerint becsülte is, mert akit nem kapott lopáson, arról feltételezte, hogy ügyesebb, mint tettenért társai. Petrozsényban teljesített szolgálatom alatt állandóan megbotránkoztattak részeg oláh munkásaink között az utcán lefolyt verekedések. Vad, a minimális intelligencián alul levő embereknek ismertem meg őket s tanítást sehol nem hallottam arról, hogy ezekhez a szolgálaton kívül valami közünk is volna. 1905-ben Dorogra helyeztek s itt Auguszta-akna mélyítése alatt Árpádakna volt az első kis üzemem, melynek szene csupa por, alig értékesíthető anyag s igy munkásaim is állandóan hallották a beszüntetés veszélyét, mihelyt termelési költségünk, melyet q-ként 12 fillér tengelyfuvar is terhelt a vasúti állomásig, nem lesz elfogadható. A hó végén tartott szakmányátvételnél számít- gatva a munkáscsapatok elért keresetét előfordult, hogy a jobban kereső csapat önként lemondott keresete egy részéről, leszállítani kérte csilleszak- mányát, ha a termelt szén drága lenne s így az akna beszüntetése jönne szóba! Megható, soha el nem felejthető megnyilatkozása ez a hazai röghöz való ragaszkodásnak, a föld alatt csakúgy, mint a föld felett. E küzködés tényleg olyan atmoszférát teremtett köztünk, hogy egy családnak képzeltem magunkat s a gyakorlatban a munkások tudtával a termeléshez, annak elérendő költségéhez szabtam a kereseteket. A munkásokkal való érintkezés nem hagyott kívánnivalót, érezték, hogy kenyerük üzemvezetőjük érdekével forr össze s boldogok voltak, mikor a dorogi bányászat elfúlása óta félretett zászlójuk Szent István napján újból a kis csapat élére kerülve, együtt kértük bányászatunk fellendítéséhez a jó Isten segítségét. Múltak az évek, Árpád-akna megszűnt s az Auguszta-akna fejlődésével szaporodó munkásság sorai közé beférkőzött az idegen izgatás lélekrontó befolyása. Hallottam, hogy pesti szocialisták járnak ki közéjük s az erdőben gyűjtik maguk köré embereimet, látják el őket jó tanácsokkal. Utánuk mentem, kerestem őket gyülekező helyükön s mikor sikerült végre egyszer egy korcsmában rájuk akadnom, végighallgattam szónoklataikat, feljegyeztem azoknak merészebb kijelentéseit, utánuk felállottam s igyekeztem megcáfolni frázisaikat, megmagyarázni tarthatatlan igazságtalanságaikat. A háború alatt, a Tisza István gróf miniszterelnöksége után következő kormány nem ismerte fel a szabadjára engedett hazátlan szakszervezetek ádáz
