Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
IV. rész. A szénminőség javítása, szénnemesítés
IV. RÉSZ. A szénminőség javítása, szénnemesítés. A háború utáni ipari pangás a termelési költségek leszorítására kénysze- rített mindenkit az egész vonalon. A szénfogyaszlóknak e racionalizálásnál a legkönnyebben megfogható első teendője a tüzelőanyagnak célszerű felhasználására való törekvése volt. így nőttek napról-napra az igények minden tüzelőanyaggal szemben, mely igényeknek megfelelni a magyar bányák saját érdekükben törekedtek. Az igényeket két irányban támasztották: a szén halmazállapota iránt elsősorban, hogy mindenki a saját tüzelő berendezésének legjobban megfelelő szemnagyságban kaphassa szenét, a másik igény a tüzelőanyag kalorikus értékének biztosítása, illetve a kalóriának fizetése. Az első igénynek szénosztályozónk bővítésével feleltünk meg, a békebeli gyakorlattól eltérően egész termelésünket rostálásnak vetettük alá, s a megszokott darabos, rosta és aknaszénen kívül darabos, kocka, dió I., dió II., dara és porszénre bontottuk termelésünket, s a legapróbb részletekig igyekeztünk eleget tenni a kívánságoknak, mikor az osztályozásnál nyert különbözőféleségeket pontosan százalékosan kevertük össze. A másik kívánságnak eleget tenni, a szén kalorikus értékének növelését és állandóságát biztosítani már nehezebb feladat volt. Tokodi Erzsébet-aknánk- nál Rheo-mosót állítottunk fel, mellyel sikerült összenőtt palás szeneinket 40 mm szemnagyságig feltárva, megjavítani, s 18—22% hamutartalmat 14—15%-ra leszorítani. Azonban a szén nedves úton való javítása éppen a szénhez tapadt víz miatt fogyasztó közönségünk előtt állandóan ellenszenves maradt. Dorogon egyelőre csak a kézi palaválogatás lehetőségének fokozásában merült ki minden ezirányú törekvésünk, melynek határa azonban természetesen korlátolt, s a dió I. minőségnél kisebb szemnagyságnál már lehetetlen, s így kénytelenek voltunk, mint láttuk már a leírásból, először annavölgyi nagyobb hamutartalmú szeneinket kikapcsolni termelésünkből, később pedig oligocén telepünk fejtését is redukálnunk kellett, majd egészen be is szüntettük azt. Eleget teendő azonban a szénpiac minden igényének, szenünknek kalorikus értékét javítandó, állandóan törekedtünk annak válogatását mechanizálni, s így jutottunk el szénosztályozónk teljes átépítésének szükségéhez, hogy a darabos és kockaszénnél kisebb szemnagyságú féleséget légszérekkel javítsuk meg. A Finkey József főiskolai tanárunk által szerkesztett légszér minden várakozáson felül kedvező eredményeket adott, úgyhogy a dió I., dió II., s az aprószén szérelésével a legközelebbi hónapokban már a hamutartalmat a fogyasztás igényeinek megfelelően tudjuk biztosítani, s ezzel megszüntetjük akadályát az annavölgyi, s az egyébként oly értékes oligocén széntelep bányászatának. A dorogi széntől megkívánt 5200—5400 átlagos kalória tartalomnak egy másik akadálya mutatkozott abban a körülményben, hogy 2—3 év óta szenünk nedvessége 2%-kal emelkedett. Sokáig nem tudtuk e változásnak magyarázatát adni, miglen rájöttünk arra, hogy e nedvesség szaporulat speciális dorogi jelenség, közvetve a mi vízkérdésünknek függvénye. Schmidt: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 13
