Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
191 Megnyugvással állapítjuk meg ez 1923. év elején készült 10 éves programm átolvasásakor, hogy azt végre is hajtottuk. Az alapelvek, melyeket akkor lefektettünk, szolgáltak zsinórmértékül munkálatainknál, s berendezkedésünk az akkor beígért termelési lehetőségeknek nemcsak megfelel, de a napi 270 vagon termelés helyett 350 vagon termelésre mindig készen állunk, sőt képesek voltunk azt 420 vagon fölé fokozni minden nehézség nélkül. Természetesen 10 év előtti elgondolásunkat a vízkérdés akkori megítéléséhez kellett igazítanunk, amikor minden igyekezetünk dacára is nagyjából csak a véletlenre kellett híznunk sorsunkat, ma azonban, mikor folytatólag a jövő 10 év programmját mutatjuk be, már számítani merünk, mert terveinket kézzel fogható eredményekkel támaszthatjuk alá, tehát e programmot azzal a tudattal készíthetjük el, hogy azt meg is fogjuk valósítani. Természetesen első kötelességünk e szén vagyonnak programm szerint való kiművelhetése céljából az iszaptömedékeléshez szükséges sátorkői homokot biztosítani minden fejtési mezőnk fölé, s hogy a régi megbocsáthatatlan hibába vissza ne essünk, a homokszállítás lehetőségét mielőbb meg kell oldanunk. Említettem már, hogy mai berendezésünkkel el tudjuk látni homokkal Reimann-aknánkat, s Auguszta-aknánknak az altáró szintje alatt lévő részét, a Teréz-aknai területen az altáró fölé is hatolhatunk az iszapanyaggal 15—20 m-re. Auguszta-aknának azonban a régi annavölgyi művelésekből visszahagyott pilléreit, továbbá a getehegvi résznek a tokodi határig terjedő szénterületét már mai berendezésünkkel tömedékelni sehogy sem lehet. A homokszállítás költsége a sikló közbeiktatásával azonban már Reimann- aknánk tömedékelését is feleslegesen drágítja meg, mert a sikló végpontja már oly messze esik fejtéseinktől, hogy teljesen hiábavaló költség a hegy tetejére felvontatni a homokot azért, hogy hosszú csővezetéken onnan ismét leszállítsuk. Ezért Reimann-akna üzemének olcsóbbítására homokszállító vasutunkat a VI. aknához kell vezetnünk, hogy a sikló üzemének kikapcsolásával juttassuk a homokot rendeltetési helyére. Auguszta-akna, illetve Annavölgy homokkal való ellátása vagy a sikló felső állomásától kiinduló vasúttal oldandó meg, avagy a VI. aknához vezetett vasutat kell meghosszobbítanunk, ami az üzemi költségek tekintetéből feltétlenül előnyös lesz, mert a siklószállítás körülbelül annyi költséget jelent, mint a 35 km hosszú vasúti vontatás, s ha a felkérendő szakértők is igazolják e megoldás helyességét, akkor Ghimessy bányafelügyelőnk javaslatára a homokvasút 580 mm-es nyomtávát fogjuk nagyobbítani 760 mm-re, miáltal a vasút üzemében lényeges megtakarításokat biztosíthatunk. Rármiképpen, de a homokszállítás megoldása első, s elengedhetetlen feladatunk. Ez általános megjegyzések után kíséreljük meg az esztergomi szénmedencéről előadottakat jövőnk szempontjából most összesíteni. A bányászat megkezdése óta azon területek alól, melyeknek szénjoga ma a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya R.-T. birtokában van, kitermeltünk 1931. év végéig 163,548.549 q szenet. E mennyiségből Sárisáp, Csolnok és Dorog területére esik: 146,180.000 q és ebből 1920. végéig kitermeltünk 85,646.000 q-t. 1921—1931. végéig termelésünk 60,534.000 q volt. Az egyes aknák ismertetésénél láttuk, hogy meglévő berendezéseinkkel kitermelhető feltárt, illetve megfúrt szénvagyonunk 2077 millió q és pedig: 2077 millió q Mai berendezéseinkkel tehát 8 millió q évi termelésünk 25 évre van biztosítva. Annavölgy-Auguszta-akna Reimann-akna Tömedék-akna 71'9 millió q 117-8 „ 18-0 „
