Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
189 Bár feltárt szénvagyonunk egyelőre csak 3 millió q-val értékelhető, annak települése rendkívül tanulságos jövő programmunk kidolgozásánál. Mint a térképen látjuk, Tömedék- és Samu-akna széntelepétől keletre és nyugatra számos fúrással igyekeztünk annak folytatását felkeresni. A sok fúrólyuk adatát Dr. Vitális Sándor geológusunk feldolgozta abból a szempontból, hogy a készített metszetekből megállapíthassuk azokat a texületeket, melyekről az oligocén- korú nagy kőzetxombolás elhordta az eocén fedőrétegekkel együtt a széntelepet is, megnyugtató képet e terület szénvagyonáról azonban így sem tudtunk alkotni. Meghívtuk a terület elektromos hullámokkal való felkutatására a bécsi „Elbov“-mélykutató vállalat geofizikusait is, hogy valami képet nyerjünk e területről, mert arra nem is mertünk gondolni még egy pár év előtt, hogy mind mélyebbre ereszkedjünk le, miglen most látjuk, hogy az egész település 150 m keskeny szalag, melyet mindkét oldalon vető határol és így természetes, hogy e vetőn túl, ha megtaláljuk a következő sávot, akkor már biztosan számíthatunk annak szénvagyonára. Ma Sanxu-aknai termelésünk, nxint említettük, lehetetlen úton kerül a szénosztályozóhoz. A föld alatt a —124 m szintről az aknarakodóig kétszer törik meg a szállítás útja, az akna a harmadik, a külszíni sikló a negyedik, a Miklós-akna az ötödik szállítási út, míg végre hatodszor kézbe véve s vonattá kapcsolva a csilléket, kerül ki az osztályozóhoz. Természetes törekvésünk kell legyen tehát a legközelebb művelés alá veendő területet lehetőleg Reimann- altáróhoz közelebb megválasztani, hogy végre e szállítási képtelenségen segíthessünk. Az e célból lenxélyítélt 468. sz. fúrólyukunk 80 m-rel levetve rendes vastagságban (12 íxx) harántolta széntelepünket —160 m mélységben, s így már feladatunk adva is van. A szénvagyont 2 fúrógarniturával most pontosan felkutatjuk, s akkor a Reimann-altárónak 500—600. xxxéteréből elágazva, azt a szénterület fölé építjük ki, hogy vakaknával a széntelepbe érve, a szállítást, légvezetést, s munkásaink beszállását is megoldhassuk. A másik oldalról, Sanxu- akna felől készítünk összeköttetést e szénterülettel, xxxeglévő aknánkat légaknaként használva tovább. Ha ez új szénsávot a mostanihoz hasonlóan 150 íxx szélességgel száxxxí- toxxx, akkor is 15—20 millió q szénvagyon lenne e vakaknával elérhető, s biztosítaná ternxelésünket addig, míg a következő, xxxost már Tömedék-, Samu- aknától keletre fekvő széntexület részletesen feltárható. 5. Erzsébet-akna. Tokodi bányászatunkkal részletesen foglalkoztunk már, láttuk, hogy a Kör-akna cementdugója felett megfúrva sashegyi szénterületünket, a mélység felé xxxinden további xnunkát beszüntettünk és a sashegyi bányamezőt föld alatt a Kör-aknához kapcsoltuk. 18 millió q szénvagyon volt az, melyet a sashegyi bányamezőben számítottunk, s kitermeltünk ebből 1931. év végéig 6,758.770 q-t. Ma még az akna védőpillérén kívül 7 millió q-val rendelkezünk, s miután e szénnek minősége kedvezőtlen, igyekszünk a Kör-akna melletti mélybányászattal megbarátkozni. A bányászkodás lehetősége e —185 m mélységben eg)fedül a vízkérdés függvénye, s így azzal itt újból nem foglalkozunk, egyedül arra szorítkozom, hogy a kérdés fontosságára ismételten rámutassak, xxxert e mélybányászat lesz hivatva a vízkérdés megoldásában mindig vezetni. A fekü izoláló rétegek hiánya, a külszínnek a veszélyes víznivó alatt való fekvése mind olyan nehézségek, melyeknek leküzdése teljesen feljogosít majd arra, hogy kerületünk egyéb részeinek bányászatát már megoldott feladatnak tekinthessük. Amint látjuk, sashegyi bányánk szénvagyona megengedi, hogy e kérdéssel — ha szükséges — xnég néhány évig is foglalkozhassunk, s így kitartással, áldozattal azt meg is fogjuk oldani.
