Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
188 —120 m, illetve VI. akna ligethegyi —150 m szintre helyeződik át. Miután Reimann-akna 100 vagon napi termelésével ez időpont kereken 7 év múlva következik be, látjuk, hogy a ligethegyi terület cementálási munkáit már előbb kell megkezdenünk, hogy a folytonosságot biztosíthassuk. Említettük már, hogy a VI. akna mélyítése, az altáróhoz való bekapcsolása folyamatban van, s így az akna lemélyítése után 4—5 esztendő áll rendelkezésünkre a feltárás, s az így nyert támpontok alapján a vízmentesítési munka elvégzésére. Az V. akna és a ligethegyi mező bekapcsolása után kereken 63 millió q újabb szénvagyonnal rendelkezünk, vagyis ezzel Reimann-aknánk összes szén- vagyona 117,800.000 q, 4’5 millió q évi termeléssel tehát 26 évig tart. 4. Tömedék-akna. Miután Tömedék-akna szénvagyona szakértők vizsgálatakor már csak 3'2 millió q volt, aktuálissá vált Samu-akna víztelenítése. Szakértők azt ajánlották, hogy Tömedék-akna mélyíttessék le a fekü mészkőbe kellő számú és teljesítményű szivattyú beépítése után s a Samu-aknával így kapcsoltassák össze. A szállítást akkor még a Drasche-vágányra épült rakodón bonyolítottuk le. Miklós-fékaknához építés alatt volt a végnélküli siklópálya, hogy e külön rakodó megszüntetésével a szenet Miklós-aknához s azon át az altáró szintjére juttassa. Szakértők ajánlották, hogy az altáró szárnyvágatát Tömedék-aknához hosszabbítsuk meg, s e tört szállítást szüntessük meg. Egyébként az egyetlen akna volt akkor, melynek jó homokanyaga a nyugodt fejtést biztosította. Egyedüli hátrány volt, hogy a telep meredek dőlése mellett dőlésmenti frontfejtést bevezetni nem lehetett; a teljesítmény és üzemi eredmény azonban így is kielégítő volt. Szakértők javaslataival szemben Samu-akna víztelenítését és Tömedék- aknához ily módon való kapcsolását nem ajánlottuk Tömedék-akna tovább mélyítésével elérni. A fekümészkő érintését sokkal nagyobb veszélynek tartottuk, mintsem azt az akkori tapasztalatokkal felidézni mertük volna, ezért Samu-akna víztelenítését függetlenül kívántuk megoldani, ugyanez okból nem gondolhattunk az altáró meghosszabbítására sem, mert Tömedék-akna szénvagyona akkor már kevés volt, Samu-akna szénvagyonát pedig még pontosan nem ismerhettük. 1921. évi előirányzatunkban szakértők 3 2 millió q szénvagyonával szemben 7,800.000 q feltárt szénvagyonra számítottunk; Samu-akna kifejthető szénpillérét 1,000.000 q-val értékeltük. Ezzel szemben termeltünk 1921—1931. években 5,148.453 q szenet. A különbséget az „E“-mező elfulása indokolja, honnan a 3 millió q szénvagyonból alig termeltünk számottevő mennyiséget. Tömedék-aknának sorsáról már megemlékeztünk. A 48. sz. térképen „R“-betűvel jelzett ú. n. fekü ereszkei mező 5 m* vizhozzáfolyásához 1925-ben az „E“-mezőből ugyancsak 5 m3 vizet kaptunk a megkezdett frontfejtés talpából, s így az aknát felhagytuk, mert sem termelésével, sem csekély szénvagyonával nem állott arányban a vizemelés költsége. Samu-aknát víztelenítettük tehát, hogy a termelés folytonosságát biztosítsuk. Az 1,000.000 q-ra értékelt aknapillért azonban nem találtuk, a régiek az akna elhagyása előtt, amit lehetett, kiszedtek az akna közeléből is, s miután mindenfelé vető zárta el htunkat, a főtelep alatt 9 m-rel fekvő T00 m vastag fekütelepet igyekeztünk hasznosítani, s frontfejtéssel ki is termeltünk belőle 5700 m2 területet, azonban a feküréte- gek duzzadása leküzdhetetlen nehézségeket támasztott, úgyhogy igyekeztünk a főtelepet a mélység felé feltárni. E törekvésünk sikerrel is járt, mert minden nehézség nélkül jutottunk le a —50, majd —80 és a —123 m szintre, sőt onnan a fővetőig még a —134 m szintig ereszkedtünk le anélkül, hogy eredeti, a felsőbb szintekről származó 1 m3 vizünk szaporodott volna (51. sz. ábra). A szén minősége minden várakozáson felül szép, s fejtéseink többi aknáink szenétől eltérően 30—35°/o darabos minőséget adnak.
