Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
185 3. Reimann-akna. Társulatunk e legújabb, s legmodernebbül berendezett aknatelepét nagy áldozatokkal építettük meg, s mikor az attól várt lendület abszolúte nem következett be, szakértők méltán vetették alá a legszigorúbb bírálatnak, hogy az esetleges hibákat felfedve, rámutassunk a teendőkre, melyekkel a megkívánt termelés biztosítható. Megállapították, hogy az altáró megoldás minden kétségen télül szerencsés és nagyszabású, a vágányzat erősítése és gyorsabb szállítás biztosítása után feltétlenül alkalmas minden elképzelhető szállítás lebonyolítására. A lejt- akna berendezése teljesen kiélégítő, a szénvagyon legalább napi 100 vagon termeléshez elegendő. Fejtési rendszere a frontfejtések bevezetésével elsőrangú volna, annak alapgondolata mindvégig helyes, s így minden beállott nehézség okozója a rossz iszapanyag, melynek megoldásával valamennyi egyéb kérdés magától megoldódik. Annak a kívánságnak is megfelelni, hogy a Reimann-aknától kívánt nagyobb termelés is egy műszakban legyen kiszállítható, a mély szintek részére amúgy is szükséges mély aknát ajánlanak, mely célra a mai Reimann- aknát kívánják tovább mélyíteni a fekümészkőbe. Reimann-aknánk fejtéseinek berendezéseinél, mint láttuk, a fejtési mezőt átszelt vetők bizonyos csalódást hoztak, melyek az első évek üzemének fejlődését károsan befolyásolták, de a zavarokat könnyen kihevertük volna, ha a tömedékanvag, melyet az aknánál talált homokkövek törésével kívántunk biztosítani, beválik, s itt tagadhatatlanul nagy hibát követtünk el, hogy az akna tervezésénél a jó homokanyag biztosítását nem tettük éppen olyan fontos feladattá, mint a szállítás vagy vízemelés kérdésének a megoldását. Sajnos, e hiba megtörtént, s éppen ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni szakértők nagy szolgálatát azzal, hogy e kérdést, mint minden további lépésünk lehetőségének előfeltételét, állították be. Mint Reimann-akna üzeme a homok bevezetése óta igazolta, tényleg minden egyéb kellék a termelés fellendítéséhez biztosítva volt. Reimann-aknánk szénvagyona 1923 év elején 84,200.000 q-val volt számítva, mely mennyiségből akna és közle pillér 8,086.000 q, a Reimann-akna és Auguszta-akna között lévő érintetlen területet 34,546.000 q-val értékeltük. A megmaradt fejthető szénvagyon tehát 41,568.000 q volt. 1921—1931 évek alatt Reimann-akna termelése 32,340.300 q volt, ma tehát e mezőkben 9,227.700 q szénvagyonnal rendelkezünk. Rizonyos magyarázatra szorul az, hogy miért vettük művelés alá az aknától távolabb eső, s így új létesítményeket igénylő területeinket, mikor az Auguszta-akna és Reimann-akna között lévő 345 millió q szénvagyon talán könnyebben lett volna hozzáférhető Auguszta-lejtaknájának és Reimann- akna légaknájának felhasználásával. E terület elkerülésének indokolása az a természetes törekvésünk volt, hogy a két aknát ne kapcsoljuk össze a víznivó alatt, s így kerüljük el azt a veszedelmet, mit az egyiknek vízbetörése a másiknak üzemére jelenthet. A két akna között lévő szénterület —50 in-re nyúlik le, tehát vízemelés szempontjából már új beruházást igényelt volna és hogy aggodalmunk e tekintetben teljesen jogos és helyes volt, igazolódott az 1927 évi Auguszta-aknai nagy vízbetöréssel, melynek akkor Reimann-aknánk is áldozatul esett volna vagy legalább is a +40 m-ben elhelyezett szivattyúkamrának kellett volna a rengeteg költséget igénylő vízemelést lebonyolítania, amivel Auguszta-aknának nem segít, mert annak akkori művelései mind e színt alatt voltak/ Ismételten kísértett minket is e terület feltárása, Auguszta alapközléjéről két lejtős aknát is mélyítettünk e szénmezőre azzal a szándékkal, hogy Reimann- * * Reimann-akna mostani vízbetörése még fokozottabb mértékben igazolta elgondolásunk helyességét.
