Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
III. rész. Bányászatunk jövője
186 akna alapfolyosójához vakaknát építünk ki, de az alapgondolattól: a két akna egybekapcsolásának veszélye miatt mindig, s nagyon helyesen visszarettentünk. Mai szénvagyonunk az említett 9,227.300 q-val szemben az 1921. évben ismert bányarészekben 6,400.000 q, mutatkozik tehát szénveszteségünk 2'8 millió q, vagyis a leművelt 41,568.000 q-hoz viszonyítva 6%. Bár e százalékszám is teljesen megnyugtató, hiszen ilyen nagy területen a vetők mellett mindig marad egy bizonyos elkerülhetetlen szénveszteség éppen a vető teljes felnyitásával szemben fennálló szigorú tartózkodásunk miatt, azonban még e szám is lényegesen redukálódik, ha figyelembe vesszük, hogy 1923-ig tulajdonképen szintén nem voltunk jó homokanyaggal ellátva, s éppen a löszös anyag miatt voltunk kénytelenek a frontfejtésekkel felhagyva a régi, nagy veszteséggel járó szintes szeletekkel való fejtésmódra áttérni, úgyhogy teljes nyugodtsággal állíthatjuk, miszerint Reimann-aknánk szénvagyonát maradék nélkül értékesítettük. Fenti szénvagyonunk természetesen tovább volt fejlesztendő, s mint a 37. sz. térképen látjuk, egyik lehetőség a „H“-mező mélyebb szintjének, az „S“-mezőnek bekapcsolásával adódott, melynek szénvagyona a —63 m szintig ma 10 8 millió q, a másik ugyancsak e mezőhöz csatlakozóan kelet felé a „K“-mező, egyelőre 31 millió q-val értékelve. E két bányamező megközelítése két oldalról történt, egyik út az altáró szintjéről lemélyített III. sz. lejtakna, a másik Reimann-akna alapközléjének meghosszabbításával adódott az ú. n. schallerhofi keresztvágat. Légvezetésül a két pont között, de magasabban fekvő ú. n. schallerhofi légakna szolgál. A szállítás mindkét úton bár megtörve, de még rentábilisán lebonyolítható, azonban a munkásság beszállása már tarthatatlan, mert Reimann- aknán leszállva, onnan gyalogolva még mindig 100 m függőleges magassággal kell le és fel is gyalog megkiizdeniök minden műszak alatt és így a váltás 8 órán belül a munkahelyeken nem kívánható meg, de ezenkívül is rendkívül energia pazarlással jár a bányamező megközelítése. Mielőtt a bányamező teljesen feltárva nem volt, külön a munkásság beszállítására szolgáló aknát készíteni nem lehetett, mert ezt olyan helyre kellett telepíteni, hogy a bányamezőt lehatároló nagy vető alatt —150 m mélységben megfúrt ca. 50 millió q-t reprezentáló ligethegyi bányarész céljait is szolgálhassa. Ez új szénterület bekapcsolása azonban már nemcsak a munkásság beszállására szükséges mély aknát igényli, hanem annak szállítását is meg kell oldania az új aknának. így jutottunk csak elkésve az akna helyének megállapításához, melyet VI. akna néven mélyítünk, s a Reimann-altáróhoz kapcsolunk be. A VI. akna alatt széntelepünket 190 m-ben fúrtuk meg, s így a ligethegyi mező részére a —150 m-ben fogjuk rakodóját és szivattyútelepét kiépíteni, azonban a —58 m szintről az aknához irányított keresztvágatunk már az aknát használni fogja annak teljes lemélyítése előtt is és ha a munkásság beszállítása az aknának tovább mélyítése miatt nem is lenne lehetséges, légvezetés szempontjából is már nagy értéket fog jelenteni. A VI. aknát, mint a 38. sz. tervben bemutattuk, 4 60 m átmérővel építjük, mert feladata leend a munkásság beszállításán kívül, mint már említettem, a mélyszínt termelését az altáró szintjére emelni, szállító képességét tehát műszakonként 100 vagonra tervezzük. Az akna mélysége 380 m lesz s hogy mélyszíntjét milyen szivattyúteleppel szereljük fel, a vízkérdésnek megítélésétől függ, mert azt lerögzíteni ma, hogy miképen fogjuk e kérdést 2—3 év múlva látni, nem lehet. Mindeneseire számolnunk kell vízemeléssel, de bíznunk kell abban, hogy az újabban felvetett lehetőségek lehetővé fogják tenni a cementálásnak preventiv elvégzését, amikor a nagy, s e mélységben már igen drága szivattyútelep költsége nyugodtan megtakarítható lesz. Mindenesete az új mező nagy mélysége egészen új fejezetet nyit Reimann- aknánk bányászatának történetében, s ez új fejezetnek időben való kitolása a feladat, hogy az azzal járó nehézségek leküzdésére időt nyerjünk.
